Vérig sértett hercegnő

Az van, hogy bár én nem voltam velük, azért a gyerekek egy bazi jó hétvégét töltöttek az apjukkal a Balcsin. Onnan a szokott módon kicsit ideggyengén tértek haza, amit nekem bősz hisztirohammal jeleztek. Ebben volt minden, de főleg fáradtság a sok élménytől. Főleg A. volt kiborulékony, de erre számítottam is. Viszont amikor a fürdetésénél már olyan dolgokon is leakadt, amiket máskor simán vesz: eddig imádott hajat mosni, na akkor már én is lefáradtam és végül feladtam a könyörgést. Víz fejrezuttyant, gyors sampon, még egy adag víz és készen is voltunk. Hittem én.

A lány zokogva mászott ki a kádból, kiakadt azon is, hogy gyorsan megtörölgettem és ordítva, sírva-ríva, hangosan panaszkodva vonult a szekrényéhez és kőkomolyan elkezdett öltözködni, hogy akkor ő most elköltözik egy olyan helyre, ahol neki jó. Hogy vigyem el őt máshova és hagyjam ott, mert ő nem akarja, hogy ott legyek. Neki itt rossz, ő bizony megy.

És nagyon is komolyan gondolta. Teljesen felöltözött, majd fent a nappaliban folytatta a zokogást. Igazán nem tudtam, mihez kezdjek... semmi nem volt jó. Délután még bevált mindkettőnél, hogy figyelemelterelőnek elindítottam egy mesét, de ezt este nyolckor már nem akartam. Végül elkezdtem mesélni neki egy titkos zenéről, amit egy anyuka hallgatott mindig a kislányával, amíg az a pocakjában volt és bla-bla-bla.

Ismét bevált, hála az Égnek...