Gondoltam a terhesség első szakaszában úgysincs semmi extra, így spórolok egy kicsit és az első trimesztert sztk-ban tolom le. Az orvosválasztás egyszerű volt, akinek a leghamarabb volt szabad időpontja. Időpontra jöttem és már rosszallóan vártak odafent, hogy miért olyan lassan értem fel a negyedikre. Nulla bemutatkozás, kérdezték: miért jött? - Szerintem terhes vagyok. - Vetkőzzön le!
- Hol szült korábban? (honnan tudta)
válaszoltam
- Akkor most miért nem a Barna doktorhoz ment?
- Mert ő nem rendel ambulánsan és anyagi okokból most nem mennék magánra.
Még két-három száraz rutinkérdés, majd szétvetett lábakkal feküdtem a vizsgálóasztalon. Eszköz becuppant, majd egy szó sem hangzott el és másik eszköz becuppant, az az UH volt. Némi kotorászás, majd mondá:
- Öltözzön és megbeszéljük
(ilyenkor akár meg is lehetne ijedni)
Felöltöztem, odaültem, elém toltak egy papírt, hogy menjek vérvételre és két hét múlva jöjjek vissza. Kb itt tett volna ki a pasi, de én már csak néztem rá kérdőn, mire közölte:
Egy 6 mm-es élő embrió van a méhében. Mobilja megcsörrent. Viszlát!
Nya... annyira örülök, hogy majd a Barna Péterhez fogok járni terhesgondozásra. De ezzel a látogatással és az UH-val már meg is spóroltam a kiságy árát :) Még egy kört lefutok itt, aztán megyek Barna dokihoz az ismerős, kedves légkörbe, akinek még arra is mindig volt gondja, hogy a vizsgálat után a kezét nyújtsa, ami (pláne nagy pocakkal) kedves segítség a feltápászkodáshoz.
És hogyan vagyunk? Hát én éhesen, fáradtan és meglehetősen ingerlékenyen. Minden és mindenki az agyamra megy. Most nagyon nehéz elképzelni, hogy főállású anya leszek hamarosan.
A családnak kicsit később mondjuk el, Anyuéknak majd a nyaraláson, hacsak le nem bukok hamarabb (sztem már most látszik rajtam). Bocs, Anyu :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése