Egy bolond nap

Pedig Kicsihuszár is alkotott valami cifrát, de ez eltörpült Nana akciója mellett, amikor is nagy elhatározásra jutott. Éppen a langyos tavaszi napon üldögélt, mélázva tolta ki magából a brióst, közben azon tűnődött mivel is járulhatna hozzá szüleinek gazdasági válságtól tépázott anyagi helyzetéhez. Heuréka! - gondolta volna, ha hallott volna már Archimédeszről, de mivel ezen még nem esett túl, csak a maga tipikus módján közölte: Kitaláltam valamit!

Sajnos kijelentésére a hanghullámok sajátosan korlátozott terjedése folytán senki sem reagált, így elhatározását hamarosan tett követte. Gondolta megspórolja nekünk a festéket (amit valóban ipari mennyiségben fogyaszt, leginkább magára kenve) és szép darabos húgyban-áztatott-fosbarnára kente az egész teraszt.

Igen gyorsan dolgozott...

És nagyon büszkén mutatta végül a művet...

Nem erőltettük a vigyorgást, de két pozitívum volt a dologban:
- legalább nem a szőnyeg + bőrgarnitúra + tapéta volt az áldozat
- mi hamarabb értünk oda, mint a kutya... habár utóbbi esetben legalább a darabos részt nem nekünk kellett volna fetaka... ja nem is FELNYALNI!

Yakkk :P és én kérek elnézést a gép előtt evőktől

Miért nem akaródzik orvoshoz járni?

Hát először is, mert amióta ráerősítettem a vitamin és természetes alapanyagú megoldások vonalára, azóta alig-alig merül fel, hogy elmenjünk. Most is csak azért mentem el, mert még nem szoktam bele az ovirutinba és én balek megmondtam, hogy azért nem megy a Kicsihuszár, mert köhög. Az orvosnál már furmányos akartam lenni, vagyis úgy terveztem nem mondom meg, mikor is kezdődött a takonykór, mert olyankor csuklóból plusz 5-7 napra kiírják a gyereket az állapotától függetlenül. Gondoltam előbb megkérdezem, hogy most milyen az állapota és az alapján holnap mehetne-e oviba, de lesre futottam, mert egy helyettes doki volt.  És nem túl beszédcentrikus. Szóval most egy hét itthon a virgonc és már teljesen egészséges Naggyal.

Érdekes egyébként a gyerekeim reakciója az általam "nyomatott" dolgokkal kapcsolatban. Nana a vitaminosztás gazdasszonya, aki kiporciózza az adagokat (még a távoli rokonokra is gondolva), majd kiosztja azt. A távollevők adagját ilyenkor visszagyűjtöm. Pár napja vette fel viszont azt a szokást, hogy már szállítási költséget is felszámol, ugyanis leharapja a tabletták felét. Baja persze nem lesz tőle és már arról is sikerült lebeszélni, hogy a kutyát próbálja rávenni a C-vitamin rágótabletta elfogyasztására.

Kicsihuszár pedig amikor köhög, vagy be van rekedve, közli velem:
- Anya, retkes vagyok, fújjál! De bizony ám hármat kell fújni, mert kettőtől csak a retkesség megy el, háromtól pedig gyorsan meggyógyulok!
És lőn, fújok hármat. Ő pedig akkurátusan meglögyböli a szájában a létyót mielőtt még lenyelné.

Tegnap jól el is mentünk IKEA-túrára. Azt az élményt!
- Anya! A nyilakat kell követni, mert azok visznek el a játszóházba (értsd: a végén a berendezett gyerekszobák közé). Útközben boldogan gyűjtött be mindenféle vacakot (amit azztán alig győztem elhagyni), de résen volt fizetés után majdnem sírva kérte rajtam a bepakolt matracvédőjét, meg a grillsütőre szánt rácsot (eredetiben polc), amin Apa süthetné a húst.
Szerencsére hamar megvigasztalódott a fürdőrózsa csomagjával, minek megszerzése hatalmas büszkeséggel töltötte el. Ugyanis amikor kiválasztotta én reflexből vágtam rá, hogy ne már, nincs rá szükségünk - de azért a kezébe nyomtam - mint a korábbi dolgokat is, hogy megnézhesse, aztán majd letesszük később. De ő ekkor csibész fejjel magához szorította és közölte: ő bizony ezt ki nem engedi a markából és majd csak a pénztáros néninek adja oda! Ám legyen :)) mivel nem egy méregdrága holmiról volt szó, belementem a játékba és megérte. Boldogan vitte haza a szerzeményét és este hatalmasat játszottak a fürdőszobában. Sőt! Az alku részét képezte az is, hogy csak akkor vesszük ezt meg, ha... (ő itt ajánlott puszit, ölelést) szóval ha délben egy mukk nélkül megy aludni. Belement és be is tartotta (és persze én is begyűjtöttem extrában a felajánlott javakat)

Dícséret

M. építkezett, majd közölte:
- Anya, nézd meg, milyen ügyes vagyok. Megdicsérsz?
- Hát persze... puszit is adjak?
- Azt nem kérek, köszönöm
- Kár, mert annyira szeretek puszit adni neked
- Na jó, akkor adhatsz

Nana eközben: Anya, itt van a csattincsod! (csattod)

Gyurmázás

Nana mondja:
... és ez itt a feje, ez a lábacskája, így ni, ez pedig itt a gyökere.
- Gyökere??? Mi készül?
- Hát béka?
- És annak hol van gyökere, alul vagy fölül?
- Fölül
- És elől vagy hátul?
- Hát itt hátul - és tapicskolja a fejét

Hajmosás

- Miért tunkolod a Barbie fejét a teámba?!?
- Anya, meg kell mosni a haját!
- Akkor vidd és mosd meg a mosdókagylóban
Megrökönyödött pillantással rám néz, majd fél perc múlva hallom balfelől:
- Anya, mondtam, hogy nem fér bele! - és mutatja a teától csatakos Barbie-t, fején egy fésűkagylóval. Nagyot röhögtem, pedig tényleg nem fért bele

Punnyadunk

Azt vettem észre, hogy amikor hazajövünk Anyuékhoz (pláne ha hosszabb időre), akkor az első 1-2 nap tuti punnyadás. Megfűszerezve persze némi élményfürdőzéssel, amit természetesen nem lehet passzív élménynek nevezni, na erről fogok ma írni.

Már-már vallásos áhítattal kapcsolják össze a fejükben a gyerekek szülővárosom nevét a "Fürcsi!" felkiáltással, mondhatni ha Nyíregyháza, akkor Aquarius. Kihagyhatatlan program télen-nyáron. Az - amúgy szuper - gyerekrészlegben már alig-alig töltünk időt, az már szinte csak amolyan lelazulós rekreáció, és a hullámmedence is már-már uncsi kategóriába került nemcsak a négy és feles, de a kettőfeles porontynál is. Az idei év slágere tagadhatatlanul a csúszda! De nem ám a gyerekcsúszdák, ugyan. Kissebbikem már túlesett a Nagy-zöld koromsötét csőcsúszda tűzkeresztségen is. El is mesélte, hogy ésakkor villámlottak bent a fények!

Nagyobbik pedig már így rendszerezte a dolgokat (mert tervezni muszáj, kérem): Anya, ez a sorrend: kék-piros-sárga! A kék, az a nagy csúszda, a piros a hullámos családi, a sárga meg egy mini kamikaze. Nehézségi fokban egyébként mindegyik a legalacsonyabb besorolású, de azért a sárga mégiscsak egy kamikaze! És ezen, meg a piroson már egyedül csúszik mind a kettő. Visítva száguldanak bele a semmibe, hogy a végén karúszóstól elmerüljenek és vigyorogva bukkanjanak fel. Azt hiszem élvezik.

A. produkciója pedig az úszás. Karúszót le, kavicsot vízbedob (legyen kihívás), beleugrik, megkapaszkodik, mutatja a két kezét: egyikben sincs kavics, Anya, majd lebukik - vertikális ráhatás tőlem -  és a medence aljáról egyedül felúszik a nehezékkel. Most már azt is tudja, hogy időnként nem árt a nyakát hátradöntve venni a levegőt. Úgy kevesebb víz jut be és a köhögés sem szükségszerű utána :)