2014. január 16., csütörtök

Kórház vonzódás

Jobb tíz vaklárma, mint egy váratlan otthon szülés... De azért kezdem unni magunkat. A ma délután ismét abban telt, hogy most már tutti zicher biztos hogy gyerek lesz... De már megint csak jóslók... Én meg ülök a kórházban megint, mint egy hülye. Várom, hogy haza engedjenek. Annyi nyugtat csak, hogy ahogy érzem most magam, ha nem itt lennék éppen, akkor pont ide tartanék. Fáj a derekam, a gyerek pörög ezerrel, annyira nyom odalent, hogy meg kell tőle veszni. Anno Márkkal én még semmit nem éreztem, de már fájásaim voltak. Annával meg... Hát jósló fájások tuti nem voltak.
Ehhh, mindegy. Megvizsgálnak, hazamegyek. Ennyi...

2014. január 5., vasárnap

Mindenféle

Ezt még régen hagytam élbe, most megosztom

A nagyok azt hiszem várva várják Jedit. A. már folyamatosan bizonygatja, hogy neki is baba van a pocakjában, illetve egész komolyan elkezdett babázni, pedig én biztosan nem bátorítottam erre. Amúgy is a családos szerepjátékok a kedvencei, imádom, amikor terelgeti a barátait, vagy a pónikat és amikor ő az anyuka, akkor minden mondata így kezdődik: Kicsim ez, Kicsim az... M. is rákattant tegnap a játszótéren egy 1 éves forma kisfiúra, aki követte őket mindenhová, mint az árnyékuk. M. folyton cipelgette, meg fel akarta pakolni a hintára, mászókára. Igazán nagytesós volt. Amikor pedig A. ült fel egy körhintára, akkor (a csajszi tiltakozásával mit sem törődve) egyből lelkesen forgatni kezdte. Ebből akadt egy kis kavar, de azért leolvadtam, amikor közölte, hogy csak azért csinálta, hogy nekem ne kelljen. Hát nem kedves?

Nanára is büszke lehettem, mert a hétvégén láttunk egy kis előadást, ahol a tökmindegymelyik musical stúdió lépett fel. Na ő 5 percen belül a színpad előtt ropta és elfogulatlanul mondhatom, hogy nem is akárhogy. Volt abban minden, még teljes test hullám is. Plána dagadoztam azt követően, amikor egy néni megszólított, hogy az az én lányom-e, mert ha igen, akkor feltétlen vigyem táncolni, hiszen jó érzéke van hozzá. Ő már csak tudja, ilyen törpéket tanított táncolni 15 évig. Rendben van, néni. Megyünk.

Illendőségből

Szegény jedikénk... harmadik gyerekként nem lesz minden bélmozgása és fogcsírázása írásban is megörökítve, ellenben kap kettő darab konyhakész nagytesót, akik már nagyon várják. A Nagyobbik képes hosszú percekig idegen kisbabák mellett strázsálni és szemmel láthatóan imádni őket. A Kisebbik pedig követeli, hogy mondjam meg mikor fog megszületni, hogy számolhassa addig is a napokat, mintha a Karácsonyt várnák :) Hát remélem nem csalatkoznak várakozásaikban, így is vészmadárkodik mindenki, hogy jajj meg jujujjj, mi lesz itt, ha már betoppan a kis idegen. na szerintem pont semmi, ami az ő életüket illeti. Mármint eleinte. Aztán meg majd összeszokunk.

Nevenincs uraság (mert a bürokrácia csodái miatt egyelőre a családnevét is én adom) amúgy remekül van. A nővérkéjére még mindig heves mozgásokkal reagál, majd jön velünk ő is NST-re és tuti nem kell ébreszteni a babát. A súlya most 3 kiló fölött van, fejméret 32cm. Amivel folyamatosan fejelget odalent, paráztam is az elmúlt napokban, hogy Nyházán vagy még inkább, hogy a nagyszülői fészek WC-jében egyszer csak úgy dönt, hogy megnézi milyen a nagyvilág.

Félek amúgy, be kell vallanom. Hülyén hangzik két gyerek után, pláne hogy a vajúdási idő igazán szimpatikusan csökkent a két első versenyző között. Azt hiszem ez is a parám, még a végén bemagyarázom magamnak, hogy csak úgy kipottyan valahol és akkor így is lesz. Mondjuk ezt erősen táplálja az überlaza doktor úr is, aki - miután megjegyezte, hogy hát igen, látott már ez a méhszáj egy s mást - még le is legyintett, amikor a szülés körülményeit akartam volna megbeszélni.
- Ugyan kérem, ne féljen, nem fogunk mi semmi rosszat tenni magával. Különben is, egy óra alatt meglesz az egész. Ha beindul a szülés irány a legközelebbi kórház, mert ide nem fog beérni.
Szóval éjjelente már minden vacakra felébredek és azt hiszem, hogy a kis jövevény kopogtat. Pedig elvileg még van hátra úgy 3 hét, ha a tesókat nézzük, akkor is kettő legalább.

Hát ennyi róla. A tesók meg.... amikor gép elé ülök, nem jut eszbe szinte semmi. De majd igyekszem új életet lehetni ide is, hiszen kár lenne veszni hagyni a sok szép emléket, nemigaz?