Aranyköpések 2013

Anya, add ide a fördeszkámat! (szörfdeszka) - A.

A villany elektronikálja a szellőzőt. ha felkapcsolod a villanyt, bekapcsol a szellőző (M)
Tata energiás az édességre (M.)
.....
Tudod mi az a visszaszáradás? (A.)
- Apa, tudod mi az a boka? Az egy buki cuca, hehehe (A.)
.....
- Apa hol van?
- Dolgozik
- Jajj, ez az Apa... ez egy munkaszuszék! (M)
....
- Anya, kérek inni, iváskórász vagyok! (M)

- Apa, figyelj a kapitációra! (gravitáció) M

A. reggel: még nem is aludtam! Kimaradt az éjszaka

- Anya! Adtam a cicának cicakaját, Pakítónak meg roncsot! (A.)

Védőrács - Darth Vader, Hangszóró - Han Solo (M.)

Rombolja le a várat a nulla! (azaz senki - M.)

- Anya, M. odafönt kergelődik... vagyis bohókod! (A.)

Lerajzoltam, ahogy a katonák küzdenek a bacikkal, meg itt van a Popodémosz és a Kapitácia is (Propolisz és Echinacea) - M.

Rúgkapa

Na most már egyértelműen érezhetőek a rúgások. Mivel a 12-18 hét között van a terhességi uborkaszezon, vagyis nem történik semmi izgi, csak párszor megszurkálnak, így mindig nagyon várom az első életjeleket.
Persze még alig-alig tudnám megmutatni másnak, mert persze lefagy a rendszer mondjuk Apára, de azért a tesókat már megsorozta és érezték is. M-nak úgy felcsillant a szeme, hogy öröm volt nézni, A pedig azóta lelkesen játszik olyat, hogy az ő pocakjában (is) van baba.
M. végre arról is leszokott, hogy a hasamat ütve hívja fel magára a figyelmet és most az a heppje, hogy fel kell húznom a pólómat, és vagy puszit ad Jedinek, vagy simogatást, vagy rátett kézzel feszülten "hallgatózik" és várja a rúgásokat. Azt hiszem lelkes :)

Kréta élménydúsabbja

Rengeteg olyan élmény ért Krétán, amikbe itthon is biztos beletennék, ha lenne mit. De mivel nincs, így a zömét el is felejtettem (no meg lehet, hogy már csinálja más, amúgy). Az egyik nagy kedvencünk a Monkey Bar volt, ahol függőszékekben henyélve kortyolgathattuk a koktélokat. A gyerekek persze imádták, mindig ide akartak visszatérni és nekünk is csak egy bajunk volt vele, hogy nehéz volt utána kikászálódni a székekből. Aztán az is tetszett, hogy mindenhol adnak valami rágcsát a rendelés mellé. Semmi extra és nem is az év felfedezése, de nyilván ha a frissítő mellé popcornt is adsz (ami sós) még többet fogyasztasz várhatóan. De nekem ebben mégis a gesztus jött be igazán. Aztán ott van a koktélok, fagyi, bármi dekorálása csillagszóróval. Olcsó és látványos. Szerettem :)

Kirándultunk is ám. A várható legvacakabb időjárású napra esett a választásunk és akkor még esett is, valóban. Bérelt autóval mentünk el a Lassithi fennsíkra, ott a gyerekek felszamaragoltak a Zeusz barlanghoz, mi meg kutyagoltunk a nyomukban. kinek-kinek érdeme szerint, ugye. A szamarunkat Marilenának hívták, a hajtójának nevét - gyalázat - nem kérdeztük, de mivel original angol asszonyság volt, így igen érdekes beszélgetés kerekedett ki a történet végére. Ő is megunta a hideget és a pörgést, azóta él Krétán. nyáron szamarat hajt fel a hegyre, télen angolt tanít.

A Zeusz barlang érdekes volt, főleg a leereszkedés. Zöld mohos sziklák közt izginek látszó hasadékba, ami belülről nem egy nagy durranás, de mindenképpen megérte felkúszni idáig. Szegény Zeusznak segge fagyhatott be, ha ide született... A fennsík amúgy még rengeteg érdekességet tartogatott volna, ha nem indulunk tovább kicsit keletebbre, ahol kavicsos és szélmentes tengerpartot ígértek nekünk.

Agios Nikolaos aranyos városka, este jól bebarangoltuk, de a tengerparton a hőm áhított kevésbé szeles időt és esetleg sziklás, látnivalós partot nem leltük meg. én konkrétan annyira fáztam, hogy be se dugtam a lábam a vízbe. A többiek hősök voltak...

 

A sziget slágere kis családunk részére mindenképpen a csúszdapark volt. Külön gyerekrész 8 féle csúszdával, de a felnőtteknek készítettekre is felmehettünk. Sajnos nem mindegyikre, pedig M. bármelyiken lement volna. A. most nem volt annyira bátor és szegénykém itt is hamar fázni kezdett. Az ő kedvence a Lazy River volt, ahol egy gumin ücsörögve sodortatod magad körbe egy nagy medencében. semmie xtra, lelazulós. Aztán van a Crazy River, ahova felkönyörögtük a nagyfiút is (A leányka meg vigaszdíjként hatalmas fagyit kapott), ami ismét gumis móka, ahol egy csúszdasor vezet több kis medencébe.

Végül ami engem megdöbbentett az az volt, hogy van egy baromi maga és gyors csúszda, ahol a gyerekek egyedül is lemehettek, merthogy a végén nem medencébe érkeznek, hanem csak simán van egy kifutása a csúszófelületnek. Nos én ezen konkrétan olyan vacak élményt gyűjtöttem, hogy többet a közelébe se mentem, bezzeg M.! Ki érti ezt? Házi fotósok kattogtattak vicces képeket, amiből párat meg is vettünk volna, ha...

... ha nem 4 Euro darabja. Mivan? 10 db disken csak 25 Euro. a hülyének is megéri, nem? Hát...

Én a Fish Spa-ra fizettem be mind a kétszer, amikor itt jártunk. Ez abból áll, hogy az akváriumba belógatott lábadról kis halak zabálják le a fölösleget. mármint a fölös bőrt. Na nem ez az extra, erre képes a habkő is, de ők közben valami enzimet eresztenek ki a szájukon, ami puhítja a bőrt. És tényleg! Nekem nagyon bejött. Ha valaha halakat fogok tartani, azok tuti ilyenek lesznek. Még etetni is olcsó, nemde?

Na aztán ott volt még Apa mániája, hogy menjünk Skydive-ra. Korfun is voltunk, és én is élveztem de most nekem ez tiltólistás volt ugyi. na így esett, hogy Apa, Anyu és M. mentek fel. (síró Nanának koktél és hatalmas fánk a fájdalomdíj). Végül nagyon jól kerekedett ki a dolog, mert Jetskyvel mentek be, ott megreptették őket végül - mert minden jetsky foglalt volt - motorcsónakozhattak is a következő klienset huzigálva. Élvezték, repetát kértek. nem kaptak...

Ellátogattunk Heraklionba is és hosszas tanakodás után nem mentünk el a Knossosi palota romjaihoz, de mivel a gyerekek teljesen rá voltak izgulva a Thézeusz és Ariadné, valamint a Minotaurusz sztorira, így a heraklioni erődre hazudtuk azt, hogy az a labirintus, csak most sajna zárva van. Teljes win-win helyzet és a gyerekektől ezúton kérek bocsánatot a füllentésért.

Este itt is csavargás, majd a helyi buszjárattal utaztunk vissza. Teljesen korrekt itt a tömegközlekedés, nem érdemes autóra, taxira költeni, ha nem megyünk messzire.

Nanus neve napja végül az utolsó esténkre esett. Kirittyentettük magunkat, smink (neki is :o) és irány a Monkey bar, meg a kedvenc élőzenés bulihelye, ahol hajnalig el lett volna, ha hagyjuk.

Aztán volt olyan is, hogy csak szolidan hullámzott a tenger, ami megkoronázta az összes élményt, hiszen láttunk halakat. Mit halakat? Halrajokat! A kölkök másból sem álltak, mint nagylevegő, lenéz, majd lelkendezve felkiálát (már a vízen kívül), hogy ott is egy! És ezt ezerszer. Este újra beúsztunk, vittünk kenyeret is, hogy arra jöjjön még több, de akkor már ismét nagyok voltak a hullámok és bizony a sodrás iránya is megváltozott. Húztunk kifelé. Az utolsó nap azért pótoltuk az etetést, hallevesben úszkálás lett a jutalmunk érte :)

Így ért kb véget a nyaralás, ahol az utolsó öt napban azért abba is belekóstoltunk, hogy milyen a jó idő, kánikula és az (enyhe) szél, ami mindig jellemzi Krétát. Tíz év múlva visszamennék, bejárni a szigetet is :D

Gyenge kezdés után erős visszaesés, de végül

Hát igen. Alapvetően nagy várakozással tekintettünk a nyaralás elébe de azért az elején úgy tűnt a legjobban sikerült helyett a legvacakabb utazásaink sorában lesz dobogós. Végül azért nem így lett :)
E helyütt megemlékeznék arról, hogy mennyire pofátlan lehúzást csinált a kedves LF Repülőtér üzemeltetője. Az ottani parkolás, autóelhelyezés ugyanis eddig sem volt olcsónak mondható, de azért az sokkoló volt, hogy amikor behajtottunk, kipakoltunk és a minket hozó autó kiment, az már túllépte a 3 percet (!!!), így bizony fizetnünk kellett, nem is keveset. Kettőezer Forint volt az ára annak, hogy megpróbáltunk csomagtologató kocsit keríteni. Ami mellesleg nem volt. Agyam elszáll... Visszafelé tapasztalhattuk, hogy az érkezési oldalon vannak ilyen kis kocsik, egy Euróért. Isten hozott Lehúzásországban!

Az első este is kalandos lett a repülést követően, de ez vésővel lett bevésve a családi legendáriumba, így a részleteket fedje homály ;) Node... megérkeztünk, lecuccoltunk és a hotel nagyon tetszett. Alaphelyzetből nem rendeltünk légkondit, de sajnos itt is tele van minden mini, de csípős szúnyogokkal, mint Korfun, így végül behódoltunk. Szükség amúgy nem lett volna rá, mert a levegő a szobában kellemes volt, köszönhetően az állandó szélnek.

Na igen, a szél. Az volt életünk első hetében mindennek a megkeserítője. És itt most ne arra a kellemes szellőre gondoljunk, ami mindig lengedez, aka fúj, Krétán és úgy általában a szigeteken. Nem, ez a szél néha viharos erősségű volt és 3-4 nap elteltével már hideg is volt. És azért egy olyan nyaraláson, amikor a programok java a tengerben vagy medencében hűsölünk vagy a tengerparton homokozunk, na ott azért betesz, ha kedved sincs bemenni a vízbe. Ráadásunk a prognózis is nagyon gyatra volt, mert érdeklődésünkre, hogy ez itt általános-e, a mosolygós válasz az volt, hogy persze. Vagyis nem is számíthattunk javulásra. Ez egyszerűen nem fért a fejünkbe, mert szemmel láthatóan nem is tettek semmit, hogy a szél ellen védekezzenek.

Így az első napok az amúgy idilli környezetben kicsit finnyogósak voltak. Pedig a tenger szuper meleg volt, rajta hatalmas hullámok (a szélnek köszönhetően). A krétaiak pedig valami eszement mód kedvesek úgy alapból is, de a gyerekekkel mindenki übercuki. Szinte nem volt olyan 20 év feletti ember, aki ne úgy ment volna el a gyerekek mellett, hogy egy mosolyt vagy simogatást ne adott volna nekik. Játszottak, beszélgettek, kedveskedtek velük, apró ajándékokat adtak nekik.

Másik érdekessége a helynek az volt, hogy nagyon sok a fekete hajú, de kék szemű ember. Vajon ez a sok odatelepült hidegországbeli (angol, német, finn) génbehurcolása, vagy olyan speckó és szűk környezetben fennmaradt génállomány-e, mint amit Egyiptom déli részén is megfigyeltünk. Ott ugyanis a helyiek mások voltak, mint az északi emberek és feltűnő hasonlatosságot mutattak az ősi szobrokon található fáraókkal.

Stalis egy kisváros Malia és Herossinos között, a mi szakaszunkon gyakorlatilag egy utcára korlátozódott, ami két oldalon tele volt bárokkal, bóvliboltokkal, szőrme-, táska- és ékszerüzletekkel :) Járda nem volt, így nem volt túl nyugis ott kóricálni, miközben döngettek mellettünk a különböző járművek. Bóklászási hajlamainkat így csak részben sikerült kiélni, egyszer Agios Nikolaoszban, egyszer pedig a fő városban, Heraklionban. Mivel a végén azért igazi, dögletes nyaralóidőnk is volt, viszont a szigetből annyira sokat nem láttunk, így motoszkál bennem, hogy ide vissza kellene még jönni, ha már a törpék is nagyobbak lesznek és be lehet járni velük mindent. Mert bizony sok szépet nem láttunk, ez a belekóstolás után is nyilvánvaló lett. Na majd tíz év múlva :))

Közben felmásoltam a fotókat, így azokra támaszkodva próbálom ráncba szedni az emlékeinket.

A tenger és a partja is szuper volt. Isteni homok, némi sziklás rész, ahol a nyugisabb napokon rengeteg halat láttunk. Az utolsó reggelen még etetnünk is sikerült őket, így hallevesben úszkálhattunk, amire még én sem számítottam. Sajnos a nagy hullámok, amik egyébként az élmény velejét adták itt eléggé bekavartak, mert vagy a homokot kavarták fel, átláthatatlanná téve a vizet, vagy minket verdestek pofán, amikor feljöttünk levegőt venni. Ha viszont nem akartunk mást, csak hullámzani, akkor ez a mi helyünk volt. Magas és vad hullámok, lassan mélyülő part. Nana volt a bevállalósabb, de miután rádumáltuk már a Kicsis Huszár is vígan fickándozott a habokban. Utána mindig egy gyors medencézés következett, ahol láthattuk, hogy igenis volt értelme a két hét úszásnak is. Ugyan hivatalosan csak siklani tudnak, de ennek köszönhetően már a vízre felfeküdve, vagy tempósan a víz alatt úsznak a maguk technikájával. A. nem egyszer hozta rá a frászt idegenekre, amikor a tenger felől futva közeledett és belevetette magát a számára még mély vízbe. Persze mi is mentünk utána, de volt 10-20 mp, amíg látszólag senki nem felügyelte. Amúgy az emberek nagyon figyeltek egymás gyerekeire és ez jó :) A víz után a legtöbbször a homokba forgatták magukat, hogy ne fázzanak, így a panírpulyáknak estére még a s*ggük lukából is homok folyt.

Folytatom még...