Wishfull thinking

Gyerekeim a vágyteljesítő gondolkodás (wishfull thinking) nagymesterei. Az egy dolog, hogy E. csak rágondol a kajára és már kapja is, de a nagyok tényleg félelmetesek.
M. a minap talált a földön egy eldobott nyalókát. Secperc korregressziót hajtott végre, visszament háromévesbe és hisztit csapott, hogy ő azt és ott nem eheti meg (pedig megmosná). Ebben a pillanatban járt arra egy pasi, aki - Szabad? - kérdést követően előrántott a zsebéből nem egy, de négy nyalókát (mindkét kölöknek kettőt-kettőt), ami véletlenül volt nála, mert legénybúcsúból tartott haza és megmaradt. Azt most ne firtassuk, hogy mire kellett, de a csomagolás original volt 

Ma regge viszont arra keltünk, hogy a hörcsink szőrén szálán eltűnt. Sajnos Anyuéknál elég sok a macska, így a keresőexpedíciók indításának nem volt túl nagy értelme, de azért kerestük. Még a kertben is. A kerítés előtt elfutott két kocogó, A. odakiabált:
- Bácsi! Néni! Elveszett a hörcsögöm, nem láttátok?
Mire a néni visszafordult, hogy hát azt a hörcsögöt nem látták, de nekik éppen van egy kislány höri, amit el akarnak ajándékozni. Annyira nagyon, hogy még ketrecet is adtak hozzá...

Már leadtuk a rendelést, hogy akarjanak már egy BMW-t és mondjuk egy lottó ötöst is

Félév

Hat hónap és másfél nap. Biometriai adatokkal nem szolgálhatok, valahogy mostanában kell majd dokihoz mennünk, utána megmondom.

E. már sikeresen fekvőtámaszozik és helyváltoztató céllal emelgeti tomporát. közben, nyög, szuszog, vicsorog és persze vigyorog is. Egy merő jókedvgombóc a gyerek.

Hozzátáplál-gatunk. Inkább csak kóstolgatás, de nagyon lelkes

Mai produkciója: Fekszik a kiságyban a játékai plusz egy cumi közt. Várható volt már, hogy elpilled, azért tettem be. Így is lett, kezdett egyre jobban fészkelődni, amikor is felmarkolta a cumit, majd próbálgatni kezdte a szájába. Ha nem paszsolt, fordított rajta, míg bele nem talált a helyes oldalával. Néha kiejtette, akkor megint. Volt, hogy úgy ejtette ki, hogy a mellkasa alá került, vagyis nem érte el a kezével, akkor lendületes popóemelentyűt követő testsúlyáthelyezés következett, mígnem ismét a keze ügyébe került a cumi és kezdte előröl. Tudom, elfogult anyuka, de szerintem ez akkor is nagy produkció egy hathónapostól.

A tükör lényegére is rájött ma. A tükörben nézte, ahogy keresztanyám bohóckodik neki, egy darabig kereste őt is és magát is a tükör mögött, majd ledermedt és hirtelen hátrafordult. Na? Ugye, hogy zseni? Na-na?

Csereperő verebek és felkancsúrozott packó

A hálásan cserepelő kisveréb az A. macskaszájból mentett verebe. Meghallotta a kétségbeesett csiripolást, riasztotta Gabi mamát és közös erővel megmentették a kisverebet. Akinek csodák-csodája (úgy véljük) semmi baja sem lett. pihent nálunk pár órát egy dobozban, majd az erdőben elengedtük és pikk-pakk eltűnt az aljnövényzetben. Nos persze ez csak megfelelő körítéssel sikerülhetett, miszerint "felhívtunk" egy állatorvost, aki elmondta, hogy az a legjobb, ha elengedjük. Aztán persze minden madárcsicsergésből azt hallottuk ki, hogy visszajött a kisveréb (meg a családja, meg az anyukája meg a barátai) megköszönni, hogy megmentettük a családtagjuk/fiókájuk/barátjuk életét.

A packó kancsúrozás pedig a játék lova (ló=paci=pacika=packó) felkantározása. Csak nem emlékezett pontosan a szóra, de odaseneki.

Ha már itt tartunk M-t meg rettentően zavarja, hogy a Világegyetem végtelen. Annyira, hogy a gondolattól néha aludni sem tud. Nem vicc :) Tényleg nem. De vicces

Majdnemöthó

7810g, 63cm
Mivel szabályosan raplit vágott az étteremben, kikérve magának, hogy ő nem ehet, illetve ha szoptatás közben én enni próbálok vigyorogva dobja el a cicit és fordul a kanál felé, így ezennel kezdetét vette... no nem a hozzátáplálás, inkább csak amolyan kóstolgatásféle. Köszöni, szereti
Jár Dévény tornára, ahol a második alkalommal már nem sírt annyira, de legalább el is aludt a végére.
Forog mindkét irányba, de ez annyira nem izgatja
És mosolyog, mosolyog az egész világra

Ballagás

Márk elballagott. Látszólag érdektelenül álldogált a sor végén, de amikor aztán ő következett, akkor minden lámpaláz nélkül kiállt és nagyot alakított. Nem csak elmondta a versét, de el is játszotta. pl. amikor a szövege az volt, hogy inkább vinné el a huzat, egy nagyot suhintott a karjával, mintha tényleg. Jó volt, na. Még Ili néni is dícsérte a színészi vénáját, majd igyekszem ezt észben tartani.
Megkapta a kis tarisznyáját, amit ő maga szőtt, majd vége is lett az egésznek.
Persze fejben maradt egy kis kavar, hogy most miért is megy még oviba, illetve minden versben az volt, hogy egy dolog biztosan jó abban, hogy már iskolás lesz, az pedig az, hogy soha többé nem kell délután aludni. némi anyai terror ezt a helyzetet is tisztába tette és azóta megy minden a maga útján, illetve már csak félnapos ovisok :)

Erik 2 hónapos

Legutóbbi mérés szerint a súlya 5790g, hossza 59cm.
A fejét hason fekve már kiválóan tartja, ha ölben van, akkor még prímábban. A hüvelykujját is megtalálta és aktívan hasznosítja, aka szopizza, ellenben a cumira nagy ívben tesz. Olyan gyönyörű a napirendünk, hogy majd minden nap ad nekem úgy 3-4 óra nyugit. Mostanra a babakocsival is úgy-ahogy összeszokott, de nem nagy haverok. Imád dumálni és ha ebben olyan partnerre talál, aki válaszolgat neki, akkor végeérhetetlen mosoly-orgia veszi kezdetét. A jól megszokott pucérkodásért is odavan és az esti fürdésnéél ha hasra fordítom, akkor kiemeli fejét, karjait és lábát, majd olyan mozgássort produkál, ami a helyben futást imitálja. Így várja a jól megérdemelt masszázsát :) 

Márk 6 évesen

20 kg, 111cm és 58cm körbe a mellkasa.
A védőnői vizsgálat szerint mozgása koordinát - a torna is egyre jobban megy neki amúgy, és bár futásban eléggé lemarad a társaitól, azért egyre jobban ügyesedik. Sőt a múltkor olyan klasz táncot levágott itthon, hogy csak lestem
Ábrázolása részletező - engem még mindig műszaki rajzra emlékeztet. Fontos neki, hogy jelezze ki a jó, ki a rossz. Ki a fiú, ki a lány, ki él és ki halott és mondjuk egy lövedék hogyan halad a rajzán. A színek hidegen hagyják, színezni nem szeret, de ha kell tud.
Önállóan öltözik, étkezik, mosakszik - csak kicsit lusta ezekhez az unalmas dolgokhoz :)
Összefüggően, érthetően adja elő gondolatait. Hihetetlen a szókincse és jókat lehet vele beszélgetni,d e csak arról, ami érdekli. Ma pl. szó esett köztünk a vérfertőzésről, de beszélgettünk már a demokráciáról, az Univerzum keletkezéséről, vagy az elektromágnes működéséről. Na jó, ez utóbbinál nem én mondtam el neki a lényeget.

Viselkedése általában kiegyensúlyozott, habár Erik születése láthatóan megviselte, ezt sosem felé vezeti le. Az öccsével mindig hangsúlyosan kedves és elővigyázatos, de mostanában vannak problémáink. És még nem tudom hogy oldjam meg. Érzem, hogy nálam van a dolog nyitja, de valahol elakadok. Na majd meglesz ez is

Nemsokára pedig beiratkozunk az iskolába a b osztályba, ahova két ovis barátja, vagy inkább társa is járni fog. Sajnos a két gyereknek egy harmadik kis zsarnok gyakorlatilag megtiltotta, hogy játszanak vele és amilyen birkák ezt be is tartják. Rossz ezt látni, de engem jobban megviseli, mint őt. Szerencsére

Horkantógép

Jedi első heteiről egy rövid összefoglaló. Nem sok idő/erő marad írni, meg szinte bármire, mert kb 3 hete küzdünk egy masszív fosóhányó valamivel, ami igen ragaszkodó a családunkhoz. Kezdte Anna, majd ő visszaesett többször is, aztán én is kidőltem már szerda magasságában. Igazából csak étvágyam nem volt, majd szombaton, közvetlenül azután, hogy Anna meggyógyult és Márk dőlt ki sugárhányással követtem én is a sorban. Mivel akkor már napok óta nem ettem rendesen néhány fajanszrobbantás elég volt ahhoz, hogy totálisan legyengüljek. Ez behúzott engem egy spirálba, aminek a végén tegnap este már a fürdőkádban bőgtem, hogy mi lesz ennek a vége. Lelki szemeimmel már láttam, hogy abba kell hagynom a szoptatást, hiszen ha kórházba kerülök oda Eriket nem vihetem. Meg is mondtam Apjuknak, hogy ha kórházba kell mennem, magánba megyek, ahova vihetem Eriket is magammal, Márkot meg a szomszéd szobába, mert ő is egyre szarabbul lett. Végül ma egy belgyógyász ismerősnek hála megtudhattam, hogy az egy hete tartó hasmarsom már nem biztos, hogy vírus miatt van, az jó eséllyel kiürült és most a vitamin- és ásványianyag vesztés miatt folytatódik. ja hát így valóban könnyű kiszáradni! Végre most már talán jobban vagyunk, Márk is eszik, erősödik lassan, de most hívott a családfő, hogy borzong, fáj a feje és hányingere van...

Na és akkor a stramm legkisebb, aki szerencsére nem kapott el semmit és szivattyúzik is rendesen.
Már figyel a hangomra, néha oda is fordul, ha szólítjuk. Imád nézelődni, sokat alszik, de leginkább ölben. Anyu szerint ez a többiekkel is így volt, szóval ez jár neki. Szerencsére van rá lehetőség, hogy bármikor kézben legyen. Álmában, éjjel főleg pedig olyan hangkavalkádot prezentál nekünk, hogy nem győzünk röhögni. Szuszog, morog, horkant, nyüszikézik. Nagyon cuki. Szemmel láthatóan nő és hízik (3 hetesen 4200g volt), a hosszát persze most nem tudom, de majd az egy hós státuszon minden kiderül.

M. még mindig szívesen olvas neki mesét, A. pedig úgy szereti ringatni meg pelenkázni, hogy reggel balhé van, ha hajnali peluscsere miatt ő lemarad a nagy eseményről. Lassan az esti rutint is sikerül összehangolni, így már kevesebb a veszekedés és a gyerkők részéről a hangoskodás. Az elmúlt napok kifejezetten jól mentek, igaz a nagy beteg volt, ugye, meg bevetettem a méhpempő tablettát is ismét, amivel már korábban is sikeresen szedáltam le őket esténként.

Jedikénk belesimult a családi vízimádók sorába, az esti fürdéseknek csak a gyorsan hűlő fürdővíz szab határt. Előtte egy kis masszázs, ahol szinte nyögdécsel, szóval szerintem csípi, végül pedig 8 körül akár már ájultan lehetne ágyba tenni, ha a tesók időnként fel nem zavarnák. Kábult baba hasrafordít és húzza a lóbőrt hajnal egyig, de volt már hajnal 3 is. Akár ki is pihenhetném magam, ha a nagyokat nem kellene fektetni (és nem kellene WC-re rohangászni, ami már 3 napja a lefekvésem utáni 2 órámat töltötte ki)

Igen, ez a poszt inkább a rinyálásomról szólt.

UI: a legfontosabb persze kimaradt. 02.11-én mosolygott rám először :)

Jedi születik

Még a kórházban írtam egy gyors jegyzetet, hogy el ne feledjem mi hogyan történt. Az Anya-agy olyan ügyesen szelektív, ha a szülésélményről van szó.

Kezdtük ugyebár két csodás vaklármával, amik után mér igazán hülyén éreztem magam. Mondtam is, hogy na legközelebb csak akkor jövök be, ha folyik a magzatvíz, vagy ha már kilóg a feje, engem többet nem ejt át ez a kisember. Ő a kellemesebb verziót választotta, amiben igaza is van, nem lett volna túl komfortos télvíz idején egy babafejjel a lábam közt berobbanni a kórházba. Ami azt illeti ez nyáron sem lehet túl vicces.

Szóval csütörtökön már bőven a "Let it be" állapotban voltam, meg se próbáltam megsaccolni a születést. Reggel Hajni néni ötletére lemértük a hasamat (110cm), egész nap úton voltam, összeszedtem a kölyköket, M-t tornára vittem, utána barátnőztem, aki elkísért Nst-re. Ott megtudtam, hogy most már zárjam a lábamat hétfőig, mert a dokim elutazik a hétvégére. És ez hatott :)

Este már érezhettem valamit, mert azzal a csodálkozó érzéssel feküdtem le, hogy bár a büdöskölkök minden szokásos esti idegesítő programot átfuttattak a rendszeren, mégsem tudtak elhúzni. Kedves voltam és nyugodt (és csodálkoztam magamon). Aztán behunytam, hogy másnap fél egykor kimenjek pisilni. Apa éppen elpilledve csukta le a laptop fedelét, hogy nyugovóra térjen, mire kajánul közölhettem vele: kár a gőzért, erre rákacsált, folyik a magzatvíz. Nagyszülők igen hamar ideértek, de még így is vissza kellett tartanom P-t, hogy ne riassza a szomszédokat és rohanjuk lélekszakadva befelé. Még nem voltak fájások, a vizem békésen csordogált, hova rohanjunk. Így is 1:00-kor ott toporogtunk a szülészeten, ahol megvizsgáltak: szűk kétujjnyi álló méhszáj. Remek... a szokásos.

Nst-re lógattak, ami 5 perces, de alig érezhető fájásokat mutatott. Hurrá vajúdó, ahol volt egy nagyonideges és megijedt anyuka. Ezért utálom a vajúdót, a többiek a frászt hozzák rám. Mindenesetre megosztottam vele a méhpempőmet (ami engem is kellemes hangulatba hozott) és 1-2 légzéstechnikai tanácsot is, amit még én is csak most készültem kipróbálni. Igazi vak vezet világtalant dolog volt, igaz nekem hozzá képest volt egy gyereknyi előnyöm már...

Kettőkor kétperces fájásokkal szülőszoba, ahol másfél óra csodálatosan, légzéssel uralt (hahh!) vajúdgatás után a szülésznőm közölte az én gyönyörű fájásaimra, hogy hát ez igencsak fingilingi (szó szerint), ezt be kell bikázni, különben délig itt ülünk. Namármost én eléggé beavatkozásellenes vagyok, így kicsit okoskodtam, meg ellenkeztem egy sort, de eddigre beért a dokim is, így már ketten győzködtek (az egész volt vagy 5 perc). Végül 4:30-kor oxy be.

Tán le se értek az első oxy cseppek a vérembe máris kezdetét vette a haddelhad. Gyakorlatilag megszakítások nélküli fájásaim voltak (légzéssel uralva), de a vicc az egészben, hogy mégsem volt annyira vészes. Szülésznőm éppen mondta, hogy nagyon fent van a hasam (ha lesz még terhességem kiírom a hasamra, hogy nekem MINDIG fent van), így a gyerek valószínűleg még nem haladt át a medencét. Mondtam ok, de nekem igencsak tolóingerem van. Megvizsgált, majd kirohant a dokiért, hogy jönababa! Jött... Nyomni kellett, a felétől meg ellihegni. Nem sok mindenre emlékszem, de P. aranyos volt, végig bíztatott és kommentárta, hogy hol tart a dolog. 3-ra kint volt a feje és 4-re a vállai is, amik nehezebbnek tűntek, mint a kis 37cm-es buksi.

Nagyon intenzív, égető érzés volt, ennek ellenére nemhogy repedés nem volt, de még egy horzsolás sem. Jedi 3680g-mal és 59 cm-rel jött világra, így ő a rekorder a családban. Felkiabált, amikor megkóstolta a levegőt, de amúgy teljesen higgadtan viselte a továbbiakat. 9/10-es Apgarja lett (nemtom miért a levonás).

Innentől kezdve úgy egy hátig csak akkor láttam ébren, ha szopizott, vagy akkor sem :)))

A látogatásokkor a gyerekek izgatottak és kíváncsiak. Márk megkérdi, hogy akkor végre tudok-e vele birkózni :)
Anna nem érti miért van még mindig nagy hasam és a saját szemével akarja látni, hogy valóban nincs már benne baba, ezért mindenki szeme lláttára rántja fel a nyakamba a hálóingemet :))

Hát Isten hozott Öcsike!

A Jedi hazatér

A két nagy visítozva robbant be a lakásba: Hol van Jedi??? Villámvetkőzést követően egy spontán bújócska vette kezdetét, amikor is mi, buta felnőttek, remekül elszórakoztunk azon, hogy a gyerekek azt hitték eldugtuk az öccsüket. Nos, nem szóltunk, hogy a kiscsávó ott szuszog az ölemben és mi ketten együtt a fotelban terpeszkedünk meglehetősen feltűnő helyen. Végül megszántuk őket és némi rávezetés után fel is fedezhették a kistesót. Mivel m. köhögős volt, így most őt kellett sajna visszafogni, pedig igazán lelkes pesztra. Utána Anna lett fosóhányós, így a 3 pulya együtt fotókra még várni kell.

Este lelkes asszisztenciánk volt a fürdetésnél, így a későbbiekben - amíg a köldökcsonk le nem pottyant - az esti mesenézét a Jedifürdés idejére tettük... Jobb volt így. De ma már teljes értékű pancsizás veszi kezdetét, amibe ők is besegíthetnek, ha akarnak. Most, hogy Jedi már 10 napos kicsit lecsengett a dolog újdonsága, beintegrálták a kis életükbe és megy minden a maga útján tovább.

Egyelőre könnyen beszélünk, mert a kis jövevényünk nem hogy őket, de minket sem igazán zavar semmiben. Annyit aludt (már azért nem), hogy rákerestem a neten, hogy ez vajon normális-e. Ráadásul Anyu is itt volt egy hetet, szóval igazán könnyen ment minden.

Bennem pedig dolgoznak a hormonok. Bőgök, ha ránézek a kölökre, bőgök mindenféle hülye rémképtől, és bőgök a csalódottságtól, mert a babakocsi mózesrésze Nyházán maradt, így ki tudja mikor tudom abban sétáltatni a gyereket. Közben meg Apa röhög rajtam, amitől még jobban kiakadok... na majdcsak lecsitul ez.

Vannak már kinőtt ruháink és bizony nem érzem egyértelműen, hogy innentől tiszta sor, mehet mind az adományos-zsákba. Olyan tündéri ez a kissrác :)

Kórház vonzódás

Jobb tíz vaklárma, mint egy váratlan otthon szülés... De azért kezdem unni magunkat. A ma délután ismét abban telt, hogy most már tutti zicher biztos hogy gyerek lesz... De már megint csak jóslók... Én meg ülök a kórházban megint, mint egy hülye. Várom, hogy haza engedjenek. Annyi nyugtat csak, hogy ahogy érzem most magam, ha nem itt lennék éppen, akkor pont ide tartanék. Fáj a derekam, a gyerek pörög ezerrel, annyira nyom odalent, hogy meg kell tőle veszni. Anno Márkkal én még semmit nem éreztem, de már fájásaim voltak. Annával meg... Hát jósló fájások tuti nem voltak.
Ehhh, mindegy. Megvizsgálnak, hazamegyek. Ennyi...

Mindenféle

Ezt még régen hagytam élbe, most megosztom

A nagyok azt hiszem várva várják Jedit. A. már folyamatosan bizonygatja, hogy neki is baba van a pocakjában, illetve egész komolyan elkezdett babázni, pedig én biztosan nem bátorítottam erre. Amúgy is a családos szerepjátékok a kedvencei, imádom, amikor terelgeti a barátait, vagy a pónikat és amikor ő az anyuka, akkor minden mondata így kezdődik: Kicsim ez, Kicsim az... M. is rákattant tegnap a játszótéren egy 1 éves forma kisfiúra, aki követte őket mindenhová, mint az árnyékuk. M. folyton cipelgette, meg fel akarta pakolni a hintára, mászókára. Igazán nagytesós volt. Amikor pedig A. ült fel egy körhintára, akkor (a csajszi tiltakozásával mit sem törődve) egyből lelkesen forgatni kezdte. Ebből akadt egy kis kavar, de azért leolvadtam, amikor közölte, hogy csak azért csinálta, hogy nekem ne kelljen. Hát nem kedves?

Nanára is büszke lehettem, mert a hétvégén láttunk egy kis előadást, ahol a tökmindegymelyik musical stúdió lépett fel. Na ő 5 percen belül a színpad előtt ropta és elfogulatlanul mondhatom, hogy nem is akárhogy. Volt abban minden, még teljes test hullám is. Plána dagadoztam azt követően, amikor egy néni megszólított, hogy az az én lányom-e, mert ha igen, akkor feltétlen vigyem táncolni, hiszen jó érzéke van hozzá. Ő már csak tudja, ilyen törpéket tanított táncolni 15 évig. Rendben van, néni. Megyünk.

Illendőségből

Szegény jedikénk... harmadik gyerekként nem lesz minden bélmozgása és fogcsírázása írásban is megörökítve, ellenben kap kettő darab konyhakész nagytesót, akik már nagyon várják. A Nagyobbik képes hosszú percekig idegen kisbabák mellett strázsálni és szemmel láthatóan imádni őket. A Kisebbik pedig követeli, hogy mondjam meg mikor fog megszületni, hogy számolhassa addig is a napokat, mintha a Karácsonyt várnák :) Hát remélem nem csalatkoznak várakozásaikban, így is vészmadárkodik mindenki, hogy jajj meg jujujjj, mi lesz itt, ha már betoppan a kis idegen. na szerintem pont semmi, ami az ő életüket illeti. Mármint eleinte. Aztán meg majd összeszokunk.

Nevenincs uraság (mert a bürokrácia csodái miatt egyelőre a családnevét is én adom) amúgy remekül van. A nővérkéjére még mindig heves mozgásokkal reagál, majd jön velünk ő is NST-re és tuti nem kell ébreszteni a babát. A súlya most 3 kiló fölött van, fejméret 32cm. Amivel folyamatosan fejelget odalent, paráztam is az elmúlt napokban, hogy Nyházán vagy még inkább, hogy a nagyszülői fészek WC-jében egyszer csak úgy dönt, hogy megnézi milyen a nagyvilág.

Félek amúgy, be kell vallanom. Hülyén hangzik két gyerek után, pláne hogy a vajúdási idő igazán szimpatikusan csökkent a két első versenyző között. Azt hiszem ez is a parám, még a végén bemagyarázom magamnak, hogy csak úgy kipottyan valahol és akkor így is lesz. Mondjuk ezt erősen táplálja az überlaza doktor úr is, aki - miután megjegyezte, hogy hát igen, látott már ez a méhszáj egy s mást - még le is legyintett, amikor a szülés körülményeit akartam volna megbeszélni.
- Ugyan kérem, ne féljen, nem fogunk mi semmi rosszat tenni magával. Különben is, egy óra alatt meglesz az egész. Ha beindul a szülés irány a legközelebbi kórház, mert ide nem fog beérni.
Szóval éjjelente már minden vacakra felébredek és azt hiszem, hogy a kis jövevény kopogtat. Pedig elvileg még van hátra úgy 3 hét, ha a tesókat nézzük, akkor is kettő legalább.

Hát ennyi róla. A tesók meg.... amikor gép elé ülök, nem jut eszbe szinte semmi. De majd igyekszem új életet lehetni ide is, hiszen kár lenne veszni hagyni a sok szép emléket, nemigaz?