Adott egy jónak ígérkező program, meg két korban oda nem illő gyerek, de azért megpróbáltuk. Délelőtt lefárasztottuk őket a fürdőben, így aludtak este hatig, félhétig, aztán a fejfájós Apát otthonhagyva Anyuékkal nekivágtunk. A csoport gyülekezőhelyén láttam, hogy bár a mi gyerekeink a legkisebbek, azért nem mi leszünk a csapat bénái.
Mert a program az volt, hogy megyünk este 8-tól éjszakai vadlesre az erdőbe. A logikusnak tűnő felszerelésre (zárt cipő, hosszú nadrág, elemlámpa) a hirdetményen külön felhívták a figyelmet, mégis csak a csapat fele rendelkezett vele. Az is látszott az első pillanattól kezdve, hogy itt néhány szerencsétlen bogáron vagy békán kívül minden elkerül majd minket fél mérföldre, hiszen a csapat suttogásától zengett az erdő. Sebaj, nekünk elég volt az is, hogy éjjel vagyunk az erdőben zseblámpával :)
M. lelkesen magyarázott a vezetőbácsinak, A. meg boldogan csacsogott és nevetgélt barátnőjével (aki a barátnőm kislánya) olyasmiken, hogy egy szúnyog szállt az orrára (bzzz), és ő meg lecsapta így (és mutatja). Na ezen nagyon lehet ám rötyögni.
Végül valóban csak pár bogarat, békát és ebihalat láttunk, ellenben legközelebb tutira kimegyünk a saját szakállunkra, mert állítólag olyan sok arrafelé a vad, hogy ha kussolunk, simán láthatjuk őket.
Addig meg szórakoztattak minket a városi állatok. A pálmát az a nő vitte, aki kicsike fiacskájával (ezt mind életkorban, mind súlyra cinikus hangsúllyal írom) sorra lelejmolt mindenkit mindenfélére. Szúnyogriasztó, sebtapasz és végül minket elemlámpára. És amikor végül visszakértem a lámpát, mert Macskabagoly lesés közben a tök kussban és sötétben levő csapatban stroboszkóposat játszott vele még neki állt feljebb.
- Bocsánat, hogy a gyerek játszós! és elvonultak.
Szép :)
Mert a program az volt, hogy megyünk este 8-tól éjszakai vadlesre az erdőbe. A logikusnak tűnő felszerelésre (zárt cipő, hosszú nadrág, elemlámpa) a hirdetményen külön felhívták a figyelmet, mégis csak a csapat fele rendelkezett vele. Az is látszott az első pillanattól kezdve, hogy itt néhány szerencsétlen bogáron vagy békán kívül minden elkerül majd minket fél mérföldre, hiszen a csapat suttogásától zengett az erdő. Sebaj, nekünk elég volt az is, hogy éjjel vagyunk az erdőben zseblámpával :)
M. lelkesen magyarázott a vezetőbácsinak, A. meg boldogan csacsogott és nevetgélt barátnőjével (aki a barátnőm kislánya) olyasmiken, hogy egy szúnyog szállt az orrára (bzzz), és ő meg lecsapta így (és mutatja). Na ezen nagyon lehet ám rötyögni.
Végül valóban csak pár bogarat, békát és ebihalat láttunk, ellenben legközelebb tutira kimegyünk a saját szakállunkra, mert állítólag olyan sok arrafelé a vad, hogy ha kussolunk, simán láthatjuk őket.
Addig meg szórakoztattak minket a városi állatok. A pálmát az a nő vitte, aki kicsike fiacskájával (ezt mind életkorban, mind súlyra cinikus hangsúllyal írom) sorra lelejmolt mindenkit mindenfélére. Szúnyogriasztó, sebtapasz és végül minket elemlámpára. És amikor végül visszakértem a lámpát, mert Macskabagoly lesés közben a tök kussban és sötétben levő csapatban stroboszkóposat játszott vele még neki állt feljebb.
- Bocsánat, hogy a gyerek játszós! és elvonultak.
Szép :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése