A két nagy visítozva robbant be a lakásba: Hol van Jedi??? Villámvetkőzést követően egy spontán bújócska vette kezdetét, amikor is mi, buta felnőttek, remekül elszórakoztunk azon, hogy a gyerekek azt hitték eldugtuk az öccsüket. Nos, nem szóltunk, hogy a kiscsávó ott szuszog az ölemben és mi ketten együtt a fotelban terpeszkedünk meglehetősen feltűnő helyen. Végül megszántuk őket és némi rávezetés után fel is fedezhették a kistesót. Mivel m. köhögős volt, így most őt kellett sajna visszafogni, pedig igazán lelkes pesztra. Utána Anna lett fosóhányós, így a 3 pulya együtt fotókra még várni kell.
Este lelkes asszisztenciánk volt a fürdetésnél, így a későbbiekben - amíg a köldökcsonk le nem pottyant - az esti mesenézét a Jedifürdés idejére tettük... Jobb volt így. De ma már teljes értékű pancsizás veszi kezdetét, amibe ők is besegíthetnek, ha akarnak. Most, hogy Jedi már 10 napos kicsit lecsengett a dolog újdonsága, beintegrálták a kis életükbe és megy minden a maga útján tovább.
Egyelőre könnyen beszélünk, mert a kis jövevényünk nem hogy őket, de minket sem igazán zavar semmiben. Annyit aludt (már azért nem), hogy rákerestem a neten, hogy ez vajon normális-e. Ráadásul Anyu is itt volt egy hetet, szóval igazán könnyen ment minden.
Bennem pedig dolgoznak a hormonok. Bőgök, ha ránézek a kölökre, bőgök mindenféle hülye rémképtől, és bőgök a csalódottságtól, mert a babakocsi mózesrésze Nyházán maradt, így ki tudja mikor tudom abban sétáltatni a gyereket. Közben meg Apa röhög rajtam, amitől még jobban kiakadok... na majdcsak lecsitul ez.
Vannak már kinőtt ruháink és bizony nem érzem egyértelműen, hogy innentől tiszta sor, mehet mind az adományos-zsákba. Olyan tündéri ez a kissrác :)
Este lelkes asszisztenciánk volt a fürdetésnél, így a későbbiekben - amíg a köldökcsonk le nem pottyant - az esti mesenézét a Jedifürdés idejére tettük... Jobb volt így. De ma már teljes értékű pancsizás veszi kezdetét, amibe ők is besegíthetnek, ha akarnak. Most, hogy Jedi már 10 napos kicsit lecsengett a dolog újdonsága, beintegrálták a kis életükbe és megy minden a maga útján tovább.
Egyelőre könnyen beszélünk, mert a kis jövevényünk nem hogy őket, de minket sem igazán zavar semmiben. Annyit aludt (már azért nem), hogy rákerestem a neten, hogy ez vajon normális-e. Ráadásul Anyu is itt volt egy hetet, szóval igazán könnyen ment minden.
Bennem pedig dolgoznak a hormonok. Bőgök, ha ránézek a kölökre, bőgök mindenféle hülye rémképtől, és bőgök a csalódottságtól, mert a babakocsi mózesrésze Nyházán maradt, így ki tudja mikor tudom abban sétáltatni a gyereket. Közben meg Apa röhög rajtam, amitől még jobban kiakadok... na majdcsak lecsitul ez.
Vannak már kinőtt ruháink és bizony nem érzem egyértelműen, hogy innentől tiszta sor, mehet mind az adományos-zsákba. Olyan tündéri ez a kissrác :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése