Álom, álom, édes...?

Nana zokogva ébredt, aztán elmesélte. Azt mondta soha többé nem ül föl mögénk a biciklire, mert olyan gyorsan mentünk, hogy egyszer csak kipottyant az úttestre és akkor jött egy autó, ami majdnem elütötte. Az autó megpördült, ő pedig repült egy nagyot és hirtelen ide esett bele az ágyába. Ekkor már röhögött, én meg borzongtam.

Jól megy minden egyébként. Igaz, hogy a lány csúszik ki a kezemből, mert egyszerűen semmivel nem lehet megregulázni, hacsak nem a testi fölényemet használom ki, de azt meg nem szívesen tenném. Most pölö beszívattam magam azzal, hogy a héten le van tiltva mesenézésről, amivel még csak-csak tudtam motiválni (rendrakásra mondjuk), viszont így napi szinten ezt már nem alkalmazhatom, hiszen kétszer nem tudom elvenni tőle a bámulás lehetőségét, a végtelenig hosszabítgatni meg egy három évesnél nem sok értelme van... kemény dió

M-nak a logopédus megcsinálta Brigitte Sindelar (szerintem cinderella) részképesség felmérő tesztjét, amin majdnem tökéletesre teljesített. Én büszke vagyok rá és mindenkinek mesélem, ő meg boldog minden alkalommal, amikor ezzt hallja. Na hát akkor jegyezzük fel itt is :D Igazából nem is tudom, miért vagyok annyira büszke, hiszen "csak" azt mérték, hogy minden teljesen rendben van vele. De ehhez jön az is, hogy ismét felmérte az ovis logopédus, aki végtelenül elégedett volt vele. Állítólag nagyon jól dolgozott és gyorsan javul. Na ja... kár, hogy ez úgy 30 magánórába (+ utazás) és a nyár betáblázásába került. Jó, nem volt nagy ügy heti kétszer elvinni, de azért ehhez kellett sakkozni minden más programot is. Amit amúgy az ovi dolga lenne helyretenni, csak hát középsősökkel nem foglalkoznak ugyebár... na mind1, lényeg hogy jól állunk.

Az egyik új projekt most az, hogy rábírjuk egyrészt arra, hogy vegyen részt a csoportban a közös foglalkozásokon, másrészt, hogy színezzen. A színezés csuklómozgást és az ujjak mozgatását igényli, szemben a rajzolással, amit viszonylag merev kézzel, a kart mozgatva is jól meg lehet oldani. Na és ő nem szeret színezni, abszurd módon azért, mert az nem megy neki, hiszen nem gyakorolja. Úgyhogy mostanában ezzel keménykedek itthon. Ráadésul P. erre nagyokosan kifejtette - majdnem megtéptem - hogy jajj hogy jutott el idáig az emberiség, száz éve biztosan nem kellett színeznie. Na persze írni sem feltétlen, ellenben még 20 éve is jól kib*sztak azzal a gyerekkel, akinél nem ismerték fel a dyslexiát, dysgráfiát, amit pedig oviskorban nyüstölve tornával, vagy pl színezéssel esetleg meg is lehet előzni. Mondjuk azért húztam csak fel magam, mert annyira próbálom csak azzal leterhelni őket, amivel tényleg fontos.

Amíg ezt írtam fel is hívtak a Fejlesztőházból, ahova meg alapozó terápiára fogunk járni, ha minden igaz... olcsó lesz az is, már látom ;) Így utánaolvasva nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz a nekünk való, hiszen írás-olvasási nehézség szerintem nem várható, a számolás meg... inkább hagyjuk. A minap közölte velem, hogy a kétszer három meg kétszer egy az együtt, ugye nyolc. Szerintem ezt a területet tutira nem kellene fejlesztgetni. Mindenesetre itt egy oldal a különféle fejlesztésekről, érdekeseket ír.

Jedikéről is illett volna egy bejegyzés a 18. heti UH kapcsán, ahol mindent teljesen rendben találtak és igen, fiú lesz. Ő maga forog, mint a motolla, szerintem masszívabban rugdos, mint eddig bármelyik, de így a kölkök is rendszeresen érzik már. Főleg M. imádja taperolni a hasam, amikor műsor van, teljesen elbűvöli a dolog.

A. pedig közölte ma, hogy a konyha plafonján van egy repedés, onnan fog lepottyanni mindjárt egy kisbaba, a pocakomból meg majd kibújik egy másik és akkor tudnak együtt játszani, hurrá. Hátööö...