2012. december 1., szombat

Tyúk vagy a tojás és a puszibankszámla

Márk kérdése:
- Anya, akinek a pocakjából kijött az első ember, az honnan jött ki?
- Miért osztódnak a sejtek?

Márk a fürdőben, miközben indulunk csúszdázni viccesen megjegyeztem, hogy na akkor lőttek a frizurámnak, amit a fodrász készített. Rámnéz nagy komolyan, feltesz pár kérdést, majd határozottan visszafordul:
- Anya, akkor menjünk vissza, nehogy elázzon a szép hajad.
Hiába bizonygattam, hogy majd vigyázok, meg nem baj és vicceltem, nem lehetett eltéríteni. Sőt még a nagyanyját is megkérdezte, hogy az ő haja volt-e fodrásznál. Ezek után szorítottam, hogy az apja ne nyögje be viccből, hogy igen, ő is volt, mert akkor aznapra lőttek volna a csúszdázásak, amit imád.
Ezt annyira számon tartotta, hogy amikor végül csak csobbantunk, utána szemügyre vette az elázott fejemet nagy fejcsóválások közepette.

Esténként rendszeresen dobjuk a puszit egymásnak, amit ő szépen beletesz a gyűjteményébe. Ma este az Apja megkérdezte, ugyan mire kell az a gyűjtemény. A válasz:
- Hát összegyűjtöm és eladom! (nem egy elveszett gyerek)
- Kinek?
- A postásnak!
Az apja: - Áááá, szóval a postás fizet Anya puszijaiért?!?

Zárásként pedig kizavarta az apját az ágyból, hogy:
- Apa, zavarsz! Egyedül akarok aludni, már nagyfiú vagyok!
Nos hurrá, két héten belül kész a gyerekszoba, szóval ez tökéletes időzítés :)))

2012. november 4., vasárnap

Nanaduma

- Apa, ez a gomba nem is mérges, hanem rendes!
- Anya, vegyél fel! Lemerült bennem az elem!
Amikor a nagyanyja nem akarta, hogy a fürdőben garázdálkodjon:
- Mama, hagyjál békén!
Amikor valami nem tetszik neki, akkor hangját hullámoztatva:
- Naaaa, Anyaaaaa. Anya ne viccelj!

És egy apróság a Nagyobbiktól:
- Apa, ilyet nem mondunk egy gyereknek! (értsd. ezt vagy azt nem szabad)
Illetve az ebédnél azt magyaráztatta magának, hogy mi is az a lendület

2012. november 2., péntek

Crazy day

Muszáj az első napot is emlékbefőttbe csomagolni, mert pozitív hozzáállású reggelből ilyen mértékű idegbeteg nap még nem született :)
Pozitivitás kezdete:
Apjuk barátjának lánya született, sorrendben a negyedik, de a harmadik gyerektől már új csapatban játszott. Mit kell ilyenkor, naná, hogy berúgni. És Agárdon, így az este az enyém volt, nincs is ebben hiba. Kértem a Zapjukat, hogy gondoljon rá, milyen szarul volt a múltkor már egy kevés sörtől is, inkább már ne igyon. Legalábbis sokat ne. Nos megfogadta a tanácsomat és egyáltalán nem ivott! Sört... szóval reggel nem volt szép látvány, el is vonult szenvedni, de ez eddig pipa, erre számítottam.

Eső esett, így művészlelkű porontyaimnak előszedtem az üvegfestéket, hogy mielőtt végképp beszáradnak, hát tegyünk velük egy próbát. Irdatlan sikere volt - Nanánál, mert Nagyobbik elvonult vonatot építeni... Szóval oldószeres festés és csillámpor ide vagy oda végül igencsak sikeresen telt el a délelőtt, közben még a lakást is sikerült kipucolni meg egy kicsit vasaltam is.

Aztán dél körül fordult a kocka... átjöttek a nagyszülők és ők néha mintha egy őrületkapcsolót nyomnának be a gyerekeken, valahogy ismét minden felborult. Pedig igazán jófejek, hoztak ebédet is, de valahogy a túlzott engedékenység de eközben mindigrászólás sajátos keveréke ezzt hozza ki. Mire alvásra került a sor én már eléggé idegbajos voltam így amikor végül az alváshoz terelgettem a csürhét és a lépcsőn sikerült elejtenem a teli levesestálat, na akkor meglehetősen nagyot durrant az agyam. Szemem sarkából a hangos szitkozódás és ajtócsapkodás közepette csak azt láttam, hogy még a kutya is menekülőre fogta. Amúgy nálunk keresni kell az olyan ajtót, amit úgy jóízűen be lehet vágni, mert vagy nincs ajtó, vagy vacak és nem zár/csapódik rendesen.

Summa summárum a kutya úgy betojt, hogy nem bírtam előcsalogatni, pedig a maradványok darabos részét igazán felnyalhatta volna, így a döglődő porszívó tette meg nekem azt a szívességet, hogy eltüntette a cucc vastagját. Majd jött a zsíros szmötyi lépcsőről felkaparása és este, amikor a lépcső alatti helyiségbe bementem, akkor láttam, hogy biz oda is lecsorgott az éltető nedű, ami vidáman csöpörészett lefelé...

Feltakarítottam és jött a következő etap, ugyanis Nana minden kérlelés, hízelgés, fenyegetés, veszekedés ellenére is megmakacsolta magát és nem akart aludni... Végül mondtam a kis majd3évesnek, ogy ha nem tetszik, menjen föl egyedül (ez korábban mindig bevált). hát fölment... rövid idővel később én is utánaosontam, mert eszembe jutott, hogy a bedugott porszívó még ott figyel a felmosóvödör mellett, ami nem egy gyerekbiztos kombó. A delikvens vidáman játszott a konyhában. Maradhatott is volna ennyiben a dolog, de nemá'. Apa K.O. én meg aludni akartam, mert du. megbeszélésem volt plusz este kimenőm! Belevágtunk az izmozásba. Én bevittem a kuckóba büntibe (a mosókonyhán és a vizesblokkokon kívül az egyetlen hely, ahol esetleg ott-tartható a gyerek), ő meg ordítva mászott kifelé, hogyaszongya: Büntibe akaro meniiii! A konyhában akarok hisztiiiiznihihihiiiiii (értsd: rajzolni)

Amikor már habzott a szája - és ez nem vicc - akkor jött az Isteni szikra a kizökkentés/lenyugtatásra. Betettem Bizek Emi álomszép CD-jéről az első számot. Elvileg ezt hallgattuk még magzat korában, de nem hinném, hogy emlékszik, hiszen utána ezt az élményt sosem elevenítettük fel. Kizökkentésnek jó volt, kussolás, csodálkozás és így már hagyta, hogy ringassam. kérdezte: ez mi? Mondom ezt hallgattuk, amikor még Anya pocakjában voltál. - És most is ott vagyok? kérdi. - Nem, szeretnél? - Igen-felelte.
Így bebugyoláltam egy puha, meleg takaróba, befúrta magát az ölembe és ringattam, amíg el nem aludt.

Ezzel én is meglehetősen lenyugodtam, nézegettem a szép kis pofiját, mennyire más már, mint majdnem három éve volt, már semmi babás nincsen benne. Aztán betoltam az ágyba és a maradék fél órámban lemondtam az esti találkozómat.

2012. október 28., vasárnap

Éljen az eső!

Ennek a csodás időnek köszönhetjük, hogy tegnap a kölykök álomgyerekek voltam, Kicsihuszár meg olyan boldog, hogy nem fért a bőrébe. Így sikerült délelőtt végighurcolni őket 3 bútoráruházon, megetetni velük az ebédet (úgy-ahogy) és legalább 50%-os sikerrel gyors deles elalvást produkálni. Nana szabotált, túl fáradt volt, ergo hisztis, így onnan volt jó sok szirénázás...
És aztán a Nagy még ki se nyitotta a szemét, már mondta is: Mehetünk a játszóházba!!!

Egészen mostanáig én szabotáltam ezt a programot, mondván inkább bogarásszanak kint a fűben, majd költünk eleget télen a szutyok időben. És hát ja. Elevenpark hétvégén:
- családi belépő (2f+2gy): 5400,-
- tokenek darabja 200Ft: 1000,-
- durván bosszantó hamburger, amiben a hús feleakkora volt, mint a zsemle: 800,-
- két nyalóka a végére, hogy a hazaindulással se legyen gond: 200,-

Cserébe 3.5 óra pörgés után két hullafáradt, de végtelenül boldog gyereket dughattunk az ágyba. Sajnos a játékok többsége ugrálós és a Nagy technikája talán nem elég kiforrott, mert éjjel sírva ébredt, hogy fáj a térde... Pedig már a seggesből talpraugrásban is profi

2012. október 27., szombat

Mondások

Márk:
- Anya, kit ment meg a Parlament?
(pedig esküszöm nem politizálunk)

Készültünk Mari mamához, mire Márk:
- Anya, ott olyan kevés játék van, ezért arra gondoltam - és már veszi is elő a bőröndöt - hogy csomagolok be magamnak és ezeket elvisszük

2012. szeptember 22., szombat

Egy bolond nap

Pedig Kicsihuszár is alkotott valami cifrát, de ez eltörpült Nana akciója mellett, amikor is nagy elhatározásra jutott. Éppen a langyos tavaszi napon üldögélt, mélázva tolta ki magából a brióst, közben azon tűnődött mivel is járulhatna hozzá szüleinek gazdasági válságtól tépázott anyagi helyzetéhez. Heuréka! - gondolta volna, ha hallott volna már Archimédeszről, de mivel ezen még nem esett túl, csak a maga tipikus módján közölte: Kitaláltam valamit!

Sajnos kijelentésére a hanghullámok sajátosan korlátozott terjedése folytán senki sem reagált, így elhatározását hamarosan tett követte. Gondolta megspórolja nekünk a festéket (amit valóban ipari mennyiségben fogyaszt, leginkább magára kenve) és szép darabos húgyban-áztatott-fosbarnára kente az egész teraszt.

Igen gyorsan dolgozott...

És nagyon büszkén mutatta végül a művet...

Nem erőltettük a vigyorgást, de két pozitívum volt a dologban:
- legalább nem a szőnyeg + bőrgarnitúra + tapéta volt az áldozat
- mi hamarabb értünk oda, mint a kutya... habár utóbbi esetben legalább a darabos részt nem nekünk kellett volna fetaka... ja nem is FELNYALNI!

Yakkk :P és én kérek elnézést a gép előtt evőktől

2012. szeptember 18., kedd

Miért nem akaródzik orvoshoz járni?

Hát először is, mert amióta ráerősítettem a vitamin és természetes alapanyagú megoldások vonalára, azóta alig-alig merül fel, hogy elmenjünk. Most is csak azért mentem el, mert még nem szoktam bele az ovirutinba és én balek megmondtam, hogy azért nem megy a Kicsihuszár, mert köhög. Az orvosnál már furmányos akartam lenni, vagyis úgy terveztem nem mondom meg, mikor is kezdődött a takonykór, mert olyankor csuklóból plusz 5-7 napra kiírják a gyereket az állapotától függetlenül. Gondoltam előbb megkérdezem, hogy most milyen az állapota és az alapján holnap mehetne-e oviba, de lesre futottam, mert egy helyettes doki volt.  És nem túl beszédcentrikus. Szóval most egy hét itthon a virgonc és már teljesen egészséges Naggyal.

Érdekes egyébként a gyerekeim reakciója az általam "nyomatott" dolgokkal kapcsolatban. Nana a vitaminosztás gazdasszonya, aki kiporciózza az adagokat (még a távoli rokonokra is gondolva), majd kiosztja azt. A távollevők adagját ilyenkor visszagyűjtöm. Pár napja vette fel viszont azt a szokást, hogy már szállítási költséget is felszámol, ugyanis leharapja a tabletták felét. Baja persze nem lesz tőle és már arról is sikerült lebeszélni, hogy a kutyát próbálja rávenni a C-vitamin rágótabletta elfogyasztására.

Kicsihuszár pedig amikor köhög, vagy be van rekedve, közli velem:
- Anya, retkes vagyok, fújjál! De bizony ám hármat kell fújni, mert kettőtől csak a retkesség megy el, háromtól pedig gyorsan meggyógyulok!
És lőn, fújok hármat. Ő pedig akkurátusan meglögyböli a szájában a létyót mielőtt még lenyelné.

Tegnap jól el is mentünk IKEA-túrára. Azt az élményt!
- Anya! A nyilakat kell követni, mert azok visznek el a játszóházba (értsd: a végén a berendezett gyerekszobák közé). Útközben boldogan gyűjtött be mindenféle vacakot (amit azztán alig győztem elhagyni), de résen volt fizetés után majdnem sírva kérte rajtam a bepakolt matracvédőjét, meg a grillsütőre szánt rácsot (eredetiben polc), amin Apa süthetné a húst.
Szerencsére hamar megvigasztalódott a fürdőrózsa csomagjával, minek megszerzése hatalmas büszkeséggel töltötte el. Ugyanis amikor kiválasztotta én reflexből vágtam rá, hogy ne már, nincs rá szükségünk - de azért a kezébe nyomtam - mint a korábbi dolgokat is, hogy megnézhesse, aztán majd letesszük később. De ő ekkor csibész fejjel magához szorította és közölte: ő bizony ezt ki nem engedi a markából és majd csak a pénztáros néninek adja oda! Ám legyen :)) mivel nem egy méregdrága holmiról volt szó, belementem a játékba és megérte. Boldogan vitte haza a szerzeményét és este hatalmasat játszottak a fürdőszobában. Sőt! Az alku részét képezte az is, hogy csak akkor vesszük ezt meg, ha... (ő itt ajánlott puszit, ölelést) szóval ha délben egy mukk nélkül megy aludni. Belement és be is tartotta (és persze én is begyűjtöttem extrában a felajánlott javakat)

2012. szeptember 16., vasárnap

Dícséret

M. építkezett, majd közölte:
- Anya, nézd meg, milyen ügyes vagyok. Megdicsérsz?
- Hát persze... puszit is adjak?
- Azt nem kérek, köszönöm
- Kár, mert annyira szeretek puszit adni neked
- Na jó, akkor adhatsz

Nana eközben: Anya, itt van a csattincsod! (csattod)

2012. szeptember 11., kedd

Gyurmázás

Nana mondja:
... és ez itt a feje, ez a lábacskája, így ni, ez pedig itt a gyökere.
- Gyökere??? Mi készül?
- Hát béka?
- És annak hol van gyökere, alul vagy fölül?
- Fölül
- És elől vagy hátul?
- Hát itt hátul - és tapicskolja a fejét

2012. szeptember 7., péntek

Hajmosás

- Miért tunkolod a Barbie fejét a teámba?!?
- Anya, meg kell mosni a haját!
- Akkor vidd és mosd meg a mosdókagylóban
Megrökönyödött pillantással rám néz, majd fél perc múlva hallom balfelől:
- Anya, mondtam, hogy nem fér bele! - és mutatja a teától csatakos Barbie-t, fején egy fésűkagylóval. Nagyot röhögtem, pedig tényleg nem fért bele

2012. szeptember 6., csütörtök

Punnyadunk

Azt vettem észre, hogy amikor hazajövünk Anyuékhoz (pláne ha hosszabb időre), akkor az első 1-2 nap tuti punnyadás. Megfűszerezve persze némi élményfürdőzéssel, amit természetesen nem lehet passzív élménynek nevezni, na erről fogok ma írni.

Már-már vallásos áhítattal kapcsolják össze a fejükben a gyerekek szülővárosom nevét a "Fürcsi!" felkiáltással, mondhatni ha Nyíregyháza, akkor Aquarius. Kihagyhatatlan program télen-nyáron. Az - amúgy szuper - gyerekrészlegben már alig-alig töltünk időt, az már szinte csak amolyan lelazulós rekreáció, és a hullámmedence is már-már uncsi kategóriába került nemcsak a négy és feles, de a kettőfeles porontynál is. Az idei év slágere tagadhatatlanul a csúszda! De nem ám a gyerekcsúszdák, ugyan. Kissebbikem már túlesett a Nagy-zöld koromsötét csőcsúszda tűzkeresztségen is. El is mesélte, hogy ésakkor villámlottak bent a fények!

Nagyobbik pedig már így rendszerezte a dolgokat (mert tervezni muszáj, kérem): Anya, ez a sorrend: kék-piros-sárga! A kék, az a nagy csúszda, a piros a hullámos családi, a sárga meg egy mini kamikaze. Nehézségi fokban egyébként mindegyik a legalacsonyabb besorolású, de azért a sárga mégiscsak egy kamikaze! És ezen, meg a piroson már egyedül csúszik mind a kettő. Visítva száguldanak bele a semmibe, hogy a végén karúszóstól elmerüljenek és vigyorogva bukkanjanak fel. Azt hiszem élvezik.

A. produkciója pedig az úszás. Karúszót le, kavicsot vízbedob (legyen kihívás), beleugrik, megkapaszkodik, mutatja a két kezét: egyikben sincs kavics, Anya, majd lebukik - vertikális ráhatás tőlem -  és a medence aljáról egyedül felúszik a nehezékkel. Most már azt is tudja, hogy időnként nem árt a nyakát hátradöntve venni a levegőt. Úgy kevesebb víz jut be és a köhögés sem szükségszerű utána :)

2012. augusztus 26., vasárnap

Bobozáskor

Én éppen M-et kanyarítottam magam elé a bob-ban, amikor a hegymenet szakaszban valahonnan lefröcsköltek minket vízzel, viccesen megjegyeztem neki, hogy remélem ez víz volt és nem mondjuk galambpisi (ok, ok, nem a humor csimborasszója, de egy középsősnél a pisi-kaki humor igenis rulez). Fél perc csönd után jön a határozott válasz:
- Anya, ez víz volt.
- Honnan tudod? - és vártam valami kacifántos légvárat, de ehelyett:
- Mert hideg volt, a pisi pedig meleg.

Nos, ott a pont :)))

Helló itt!

Ezennel új felületen viszem tovább az élményeink gyűjteményét.
A költözés legfőbb oka a felület megbízhatatlansága, egyszer ugyanis elszállt az egész és akkor vele valahogy az írhatnékom is. De átköltöztetni sem fogom, hát ez van :)