2013. szeptember 12., csütörtök

Álom, álom, édes...?

Nana zokogva ébredt, aztán elmesélte. Azt mondta soha többé nem ül föl mögénk a biciklire, mert olyan gyorsan mentünk, hogy egyszer csak kipottyant az úttestre és akkor jött egy autó, ami majdnem elütötte. Az autó megpördült, ő pedig repült egy nagyot és hirtelen ide esett bele az ágyába. Ekkor már röhögött, én meg borzongtam.

Jól megy minden egyébként. Igaz, hogy a lány csúszik ki a kezemből, mert egyszerűen semmivel nem lehet megregulázni, hacsak nem a testi fölényemet használom ki, de azt meg nem szívesen tenném. Most pölö beszívattam magam azzal, hogy a héten le van tiltva mesenézésről, amivel még csak-csak tudtam motiválni (rendrakásra mondjuk), viszont így napi szinten ezt már nem alkalmazhatom, hiszen kétszer nem tudom elvenni tőle a bámulás lehetőségét, a végtelenig hosszabítgatni meg egy három évesnél nem sok értelme van... kemény dió

M-nak a logopédus megcsinálta Brigitte Sindelar (szerintem cinderella) részképesség felmérő tesztjét, amin majdnem tökéletesre teljesített. Én büszke vagyok rá és mindenkinek mesélem, ő meg boldog minden alkalommal, amikor ezzt hallja. Na hát akkor jegyezzük fel itt is :D Igazából nem is tudom, miért vagyok annyira büszke, hiszen "csak" azt mérték, hogy minden teljesen rendben van vele. De ehhez jön az is, hogy ismét felmérte az ovis logopédus, aki végtelenül elégedett volt vele. Állítólag nagyon jól dolgozott és gyorsan javul. Na ja... kár, hogy ez úgy 30 magánórába (+ utazás) és a nyár betáblázásába került. Jó, nem volt nagy ügy heti kétszer elvinni, de azért ehhez kellett sakkozni minden más programot is. Amit amúgy az ovi dolga lenne helyretenni, csak hát középsősökkel nem foglalkoznak ugyebár... na mind1, lényeg hogy jól állunk.

Az egyik új projekt most az, hogy rábírjuk egyrészt arra, hogy vegyen részt a csoportban a közös foglalkozásokon, másrészt, hogy színezzen. A színezés csuklómozgást és az ujjak mozgatását igényli, szemben a rajzolással, amit viszonylag merev kézzel, a kart mozgatva is jól meg lehet oldani. Na és ő nem szeret színezni, abszurd módon azért, mert az nem megy neki, hiszen nem gyakorolja. Úgyhogy mostanában ezzel keménykedek itthon. Ráadésul P. erre nagyokosan kifejtette - majdnem megtéptem - hogy jajj hogy jutott el idáig az emberiség, száz éve biztosan nem kellett színeznie. Na persze írni sem feltétlen, ellenben még 20 éve is jól kib*sztak azzal a gyerekkel, akinél nem ismerték fel a dyslexiát, dysgráfiát, amit pedig oviskorban nyüstölve tornával, vagy pl színezéssel esetleg meg is lehet előzni. Mondjuk azért húztam csak fel magam, mert annyira próbálom csak azzal leterhelni őket, amivel tényleg fontos.

Amíg ezt írtam fel is hívtak a Fejlesztőházból, ahova meg alapozó terápiára fogunk járni, ha minden igaz... olcsó lesz az is, már látom ;) Így utánaolvasva nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz a nekünk való, hiszen írás-olvasási nehézség szerintem nem várható, a számolás meg... inkább hagyjuk. A minap közölte velem, hogy a kétszer három meg kétszer egy az együtt, ugye nyolc. Szerintem ezt a területet tutira nem kellene fejlesztgetni. Mindenesetre itt egy oldal a különféle fejlesztésekről, érdekeseket ír.

Jedikéről is illett volna egy bejegyzés a 18. heti UH kapcsán, ahol mindent teljesen rendben találtak és igen, fiú lesz. Ő maga forog, mint a motolla, szerintem masszívabban rugdos, mint eddig bármelyik, de így a kölkök is rendszeresen érzik már. Főleg M. imádja taperolni a hasam, amikor műsor van, teljesen elbűvöli a dolog.

A. pedig közölte ma, hogy a konyha plafonján van egy repedés, onnan fog lepottyanni mindjárt egy kisbaba, a pocakomból meg majd kibújik egy másik és akkor tudnak együtt játszani, hurrá. Hátööö...

2013. augusztus 20., kedd

Aranyköpések 2013

Anya, add ide a fördeszkámat! (szörfdeszka) - A.

A villany elektronikálja a szellőzőt. ha felkapcsolod a villanyt, bekapcsol a szellőző (M)
Tata energiás az édességre (M.)
.....
Tudod mi az a visszaszáradás? (A.)
- Apa, tudod mi az a boka? Az egy buki cuca, hehehe (A.)
.....
- Apa hol van?
- Dolgozik
- Jajj, ez az Apa... ez egy munkaszuszék! (M)
....
- Anya, kérek inni, iváskórász vagyok! (M)

- Apa, figyelj a kapitációra! (gravitáció) M

A. reggel: még nem is aludtam! Kimaradt az éjszaka

- Anya! Adtam a cicának cicakaját, Pakítónak meg roncsot! (A.)

Védőrács - Darth Vader, Hangszóró - Han Solo (M.)

Rombolja le a várat a nulla! (azaz senki - M.)

- Anya, M. odafönt kergelődik... vagyis bohókod! (A.)

Lerajzoltam, ahogy a katonák küzdenek a bacikkal, meg itt van a Popodémosz és a Kapitácia is (Propolisz és Echinacea) - M.

2013. augusztus 19., hétfő

Rúgkapa

Na most már egyértelműen érezhetőek a rúgások. Mivel a 12-18 hét között van a terhességi uborkaszezon, vagyis nem történik semmi izgi, csak párszor megszurkálnak, így mindig nagyon várom az első életjeleket.
Persze még alig-alig tudnám megmutatni másnak, mert persze lefagy a rendszer mondjuk Apára, de azért a tesókat már megsorozta és érezték is. M-nak úgy felcsillant a szeme, hogy öröm volt nézni, A pedig azóta lelkesen játszik olyat, hogy az ő pocakjában (is) van baba.
M. végre arról is leszokott, hogy a hasamat ütve hívja fel magára a figyelmet és most az a heppje, hogy fel kell húznom a pólómat, és vagy puszit ad Jedinek, vagy simogatást, vagy rátett kézzel feszülten "hallgatózik" és várja a rúgásokat. Azt hiszem lelkes :)

2013. augusztus 13., kedd

Kréta élménydúsabbja

Rengeteg olyan élmény ért Krétán, amikbe itthon is biztos beletennék, ha lenne mit. De mivel nincs, így a zömét el is felejtettem (no meg lehet, hogy már csinálja más, amúgy). Az egyik nagy kedvencünk a Monkey Bar volt, ahol függőszékekben henyélve kortyolgathattuk a koktélokat. A gyerekek persze imádták, mindig ide akartak visszatérni és nekünk is csak egy bajunk volt vele, hogy nehéz volt utána kikászálódni a székekből. Aztán az is tetszett, hogy mindenhol adnak valami rágcsát a rendelés mellé. Semmi extra és nem is az év felfedezése, de nyilván ha a frissítő mellé popcornt is adsz (ami sós) még többet fogyasztasz várhatóan. De nekem ebben mégis a gesztus jött be igazán. Aztán ott van a koktélok, fagyi, bármi dekorálása csillagszóróval. Olcsó és látványos. Szerettem :)


Kirándultunk is ám. A várható legvacakabb időjárású napra esett a választásunk és akkor még esett is, valóban. Bérelt autóval mentünk el a Lassithi fennsíkra, ott a gyerekek felszamaragoltak a Zeusz barlanghoz, mi meg kutyagoltunk a nyomukban. kinek-kinek érdeme szerint, ugye. A szamarunkat Marilenának hívták, a hajtójának nevét - gyalázat - nem kérdeztük, de mivel original angol asszonyság volt, így igen érdekes beszélgetés kerekedett ki a történet végére. Ő is megunta a hideget és a pörgést, azóta él Krétán. nyáron szamarat hajt fel a hegyre, télen angolt tanít.


A Zeusz barlang érdekes volt, főleg a leereszkedés. Zöld mohos sziklák közt izginek látszó hasadékba, ami belülről nem egy nagy durranás, de mindenképpen megérte felkúszni idáig. Szegény Zeusznak segge fagyhatott be, ha ide született... A fennsík amúgy még rengeteg érdekességet tartogatott volna, ha nem indulunk tovább kicsit keletebbre, ahol kavicsos és szélmentes tengerpartot ígértek nekünk.

Agios Nikolaos aranyos városka, este jól bebarangoltuk, de a tengerparton a hőm áhított kevésbé szeles időt és esetleg sziklás, látnivalós partot nem leltük meg. én konkrétan annyira fáztam, hogy be se dugtam a lábam a vízbe. A többiek hősök voltak...

 

A sziget slágere kis családunk részére mindenképpen a csúszdapark volt. Külön gyerekrész 8 féle csúszdával, de a felnőtteknek készítettekre is felmehettünk. Sajnos nem mindegyikre, pedig M. bármelyiken lement volna. A. most nem volt annyira bátor és szegénykém itt is hamar fázni kezdett. Az ő kedvence a Lazy River volt, ahol egy gumin ücsörögve sodortatod magad körbe egy nagy medencében. semmie xtra, lelazulós. Aztán van a Crazy River, ahova felkönyörögtük a nagyfiút is (A leányka meg vigaszdíjként hatalmas fagyit kapott), ami ismét gumis móka, ahol egy csúszdasor vezet több kis medencébe.

Végül ami engem megdöbbentett az az volt, hogy van egy baromi maga és gyors csúszda, ahol a gyerekek egyedül is lemehettek, merthogy a végén nem medencébe érkeznek, hanem csak simán van egy kifutása a csúszófelületnek. Nos én ezen konkrétan olyan vacak élményt gyűjtöttem, hogy többet a közelébe se mentem, bezzeg M.! Ki érti ezt? Házi fotósok kattogtattak vicces képeket, amiből párat meg is vettünk volna, ha...
... ha nem 4 Euro darabja. Mivan? 10 db disken csak 25 Euro. a hülyének is megéri, nem? Hát...

Én a Fish Spa-ra fizettem be mind a kétszer, amikor itt jártunk. Ez abból áll, hogy az akváriumba belógatott lábadról kis halak zabálják le a fölösleget. mármint a fölös bőrt. Na nem ez az extra, erre képes a habkő is, de ők közben valami enzimet eresztenek ki a szájukon, ami puhítja a bőrt. És tényleg! Nekem nagyon bejött. Ha valaha halakat fogok tartani, azok tuti ilyenek lesznek. Még etetni is olcsó, nemde?


Na aztán ott volt még Apa mániája, hogy menjünk Skydive-ra. Korfun is voltunk, és én is élveztem de most nekem ez tiltólistás volt ugyi. na így esett, hogy Apa, Anyu és M. mentek fel. (síró Nanának koktél és hatalmas fánk a fájdalomdíj). Végül nagyon jól kerekedett ki a dolog, mert Jetskyvel mentek be, ott megreptették őket végül - mert minden jetsky foglalt volt - motorcsónakozhattak is a következő klienset huzigálva. Élvezték, repetát kértek. nem kaptak...

Ellátogattunk Heraklionba is és hosszas tanakodás után nem mentünk el a Knossosi palota romjaihoz, de mivel a gyerekek teljesen rá voltak izgulva a Thézeusz és Ariadné, valamint a Minotaurusz sztorira, így a heraklioni erődre hazudtuk azt, hogy az a labirintus, csak most sajna zárva van. Teljes win-win helyzet és a gyerekektől ezúton kérek bocsánatot a füllentésért.

Este itt is csavargás, majd a helyi buszjárattal utaztunk vissza. Teljesen korrekt itt a tömegközlekedés, nem érdemes autóra, taxira költeni, ha nem megyünk messzire.


Nanus neve napja végül az utolsó esténkre esett. Kirittyentettük magunkat, smink (neki is :o) és irány a Monkey bar, meg a kedvenc élőzenés bulihelye, ahol hajnalig el lett volna, ha hagyjuk.


Aztán volt olyan is, hogy csak szolidan hullámzott a tenger, ami megkoronázta az összes élményt, hiszen láttunk halakat. Mit halakat? Halrajokat! A kölkök másból sem álltak, mint nagylevegő, lenéz, majd lelkendezve felkiálát (már a vízen kívül), hogy ott is egy! És ezt ezerszer. Este újra beúsztunk, vittünk kenyeret is, hogy arra jöjjön még több, de akkor már ismét nagyok voltak a hullámok és bizony a sodrás iránya is megváltozott. Húztunk kifelé. Az utolsó nap azért pótoltuk az etetést, hallevesben úszkálás lett a jutalmunk érte :)

Így ért kb véget a nyaralás, ahol az utolsó öt napban azért abba is belekóstoltunk, hogy milyen a jó idő, kánikula és az (enyhe) szél, ami mindig jellemzi Krétát. Tíz év múlva visszamennék, bejárni a szigetet is :D

2013. augusztus 6., kedd

Gyenge kezdés után erős visszaesés, de végül

Hát igen. Alapvetően nagy várakozással tekintettünk a nyaralás elébe de azért az elején úgy tűnt a legjobban sikerült helyett a legvacakabb utazásaink sorában lesz dobogós. Végül azért nem így lett :)
E helyütt megemlékeznék arról, hogy mennyire pofátlan lehúzást csinált a kedves LF Repülőtér üzemeltetője. Az ottani parkolás, autóelhelyezés ugyanis eddig sem volt olcsónak mondható, de azért az sokkoló volt, hogy amikor behajtottunk, kipakoltunk és a minket hozó autó kiment, az már túllépte a 3 percet (!!!), így bizony fizetnünk kellett, nem is keveset. Kettőezer Forint volt az ára annak, hogy megpróbáltunk csomagtologató kocsit keríteni. Ami mellesleg nem volt. Agyam elszáll... Visszafelé tapasztalhattuk, hogy az érkezési oldalon vannak ilyen kis kocsik, egy Euróért. Isten hozott Lehúzásországban!

Az első este is kalandos lett a repülést követően, de ez vésővel lett bevésve a családi legendáriumba, így a részleteket fedje homály ;) Node... megérkeztünk, lecuccoltunk és a hotel nagyon tetszett. Alaphelyzetből nem rendeltünk légkondit, de sajnos itt is tele van minden mini, de csípős szúnyogokkal, mint Korfun, így végül behódoltunk. Szükség amúgy nem lett volna rá, mert a levegő a szobában kellemes volt, köszönhetően az állandó szélnek.

Na igen, a szél. Az volt életünk első hetében mindennek a megkeserítője. És itt most ne arra a kellemes szellőre gondoljunk, ami mindig lengedez, aka fúj, Krétán és úgy általában a szigeteken. Nem, ez a szél néha viharos erősségű volt és 3-4 nap elteltével már hideg is volt. És azért egy olyan nyaraláson, amikor a programok java a tengerben vagy medencében hűsölünk vagy a tengerparton homokozunk, na ott azért betesz, ha kedved sincs bemenni a vízbe. Ráadásunk a prognózis is nagyon gyatra volt, mert érdeklődésünkre, hogy ez itt általános-e, a mosolygós válasz az volt, hogy persze. Vagyis nem is számíthattunk javulásra. Ez egyszerűen nem fért a fejünkbe, mert szemmel láthatóan nem is tettek semmit, hogy a szél ellen védekezzenek.

Így az első napok az amúgy idilli környezetben kicsit finnyogósak voltak. Pedig a tenger szuper meleg volt, rajta hatalmas hullámok (a szélnek köszönhetően). A krétaiak pedig valami eszement mód kedvesek úgy alapból is, de a gyerekekkel mindenki übercuki. Szinte nem volt olyan 20 év feletti ember, aki ne úgy ment volna el a gyerekek mellett, hogy egy mosolyt vagy simogatást ne adott volna nekik. Játszottak, beszélgettek, kedveskedtek velük, apró ajándékokat adtak nekik.

Másik érdekessége a helynek az volt, hogy nagyon sok a fekete hajú, de kék szemű ember. Vajon ez a sok odatelepült hidegországbeli (angol, német, finn) génbehurcolása, vagy olyan speckó és szűk környezetben fennmaradt génállomány-e, mint amit Egyiptom déli részén is megfigyeltünk. Ott ugyanis a helyiek mások voltak, mint az északi emberek és feltűnő hasonlatosságot mutattak az ősi szobrokon található fáraókkal.

Stalis egy kisváros Malia és Herossinos között, a mi szakaszunkon gyakorlatilag egy utcára korlátozódott, ami két oldalon tele volt bárokkal, bóvliboltokkal, szőrme-, táska- és ékszerüzletekkel :) Járda nem volt, így nem volt túl nyugis ott kóricálni, miközben döngettek mellettünk a különböző járművek. Bóklászási hajlamainkat így csak részben sikerült kiélni, egyszer Agios Nikolaoszban, egyszer pedig a fő városban, Heraklionban. Mivel a végén azért igazi, dögletes nyaralóidőnk is volt, viszont a szigetből annyira sokat nem láttunk, így motoszkál bennem, hogy ide vissza kellene még jönni, ha már a törpék is nagyobbak lesznek és be lehet járni velük mindent. Mert bizony sok szépet nem láttunk, ez a belekóstolás után is nyilvánvaló lett. Na majd tíz év múlva :))



Közben felmásoltam a fotókat, így azokra támaszkodva próbálom ráncba szedni az emlékeinket.

A tenger és a partja is szuper volt. Isteni homok, némi sziklás rész, ahol a nyugisabb napokon rengeteg halat láttunk. Az utolsó reggelen még etetnünk is sikerült őket, így hallevesben úszkálhattunk, amire még én sem számítottam. Sajnos a nagy hullámok, amik egyébként az élmény velejét adták itt eléggé bekavartak, mert vagy a homokot kavarták fel, átláthatatlanná téve a vizet, vagy minket verdestek pofán, amikor feljöttünk levegőt venni. Ha viszont nem akartunk mást, csak hullámzani, akkor ez a mi helyünk volt. Magas és vad hullámok, lassan mélyülő part. Nana volt a bevállalósabb, de miután rádumáltuk már a Kicsis Huszár is vígan fickándozott a habokban. Utána mindig egy gyors medencézés következett, ahol láthattuk, hogy igenis volt értelme a két hét úszásnak is. Ugyan hivatalosan csak siklani tudnak, de ennek köszönhetően már a vízre felfeküdve, vagy tempósan a víz alatt úsznak a maguk technikájával. A. nem egyszer hozta rá a frászt idegenekre, amikor a tenger felől futva közeledett és belevetette magát a számára még mély vízbe. Persze mi is mentünk utána, de volt 10-20 mp, amíg látszólag senki nem felügyelte. Amúgy az emberek nagyon figyeltek egymás gyerekeire és ez jó :) A víz után a legtöbbször a homokba forgatták magukat, hogy ne fázzanak, így a panírpulyáknak estére még a s*ggük lukából is homok folyt.



Folytatom még...

2013. július 11., csütörtök

Picur Jedi w12+0

Amikor megmondtuk M-nak, hogy öccsük fog születni, nagyon örült (A. nem, mert ő lányt akart, hogy legyen kivel pónisat játszani). Szóval egyből elő is állt egy javaslattal: Nevezzük Jedinek! Amikor majd megszületik, köszönök neki, hogy szia Picur, de aztán legyen a neve Jedi! Nos szóljon ez a poszt róla!

Jedi mentalitása amúgy illik a nevéhez, mert heves kalimpálással és ugrálással reagál az UH vizsgálatra. Még hátat is akart fordítani, de az még nem megy. Tegnap az Istenhegyi géndiagnosztikán nyalták fényesre a várandós hátsómat. Odabattyogtam időpontra, ahol kezdetnek megböktek. Jó szúrás jó vénába, mondta a kedves nővér, ahogy együtt hallgattuk vérem csobogását. és most nem viccelek...

Utána a fiatal kedves és jóképű UH-os doki vett kezelésbe, aki végigkommentálta a babamozit, még a gyerek ujjait is megszámolta és látván kíváncsiságomat tényleg mindent, de mindent megmutatott, elmagyarázta hogy fekszik a baba és mikor látjuk a mellkasa metszetét és mikor a fejét (nagyon hasonlít). A növőfélben levő kukacot is meglestük, úgyhogy lányneveken a továbbiakban nem kell gondolkodnunk.

Jedi a tegnapi napon (az UH szerint) kereken 12 hetes volt. Hossza 52,7mm, laikus számára is látható orrcsonttal és tökéletes tarkóredővel rendelkezik.

Az UH után én már nem izgultam, de jó volt egy óra elteltével kézhez kapni róla a papírokat is, hogy a kromoszómarendellenességek kockázata még éltes koromhoz viszonyítva is csekély. Hát így vagyunk :)))

És a bónusz, kifelé menet az UH videóanyagát is megkaptam, ami persze csak nekünk érdekes, de éppen ezért feltöltöm majd ide is. A mostani videó privátban van a Youtube-on, megosztottam az általam ismert olvasóimmal (mind a kettővel), szóval aki látni akarja - és ismerem - kalimpáljon.


2013. július 5., péntek

Gyors összegző

Először is M. megtanult sakkozni és ha csak egy picit segítek neki, engem elver. Ez nem annyira nagy ügy, de mégis... természetesen nem tud taktikákat, nem stratégiázik, de a lehetőségeket és a veszélyeket észreveszi. Büszke vagyok rá.

Most járunk a két hetes nyári úszótanfolyamunk felénél. A végére azt hiszem fognak tudni... siklani a vízen :) vicces... gondolom az első lépés a gyerek úszásoktatásban vagy az, hogy a gyerek egyáltalán bele merjen menni, vagy az, hogy leszokjon a kutyáról és megtanuljon nyújtott végtagokkal is egzisztálni ebben a közegben. Maga a tanfolyam irtó mókás. Mint kiderült bennem igen erős (de egyáltalán nem felülírhatatlan) sztereotípiák működnek arról, hogy kik tartanak gyerekfoglalkozásokat. És ebbe a három marcona rocker kinézetű csávó nem fért bele. Se köpni se nyelni nem tudtam először, de komolyan. Van egy Vikidálunk, egy szolidabb fiatalabb kisegítő és végül egy vastagkarikafülbevalós vízi-félistenünk. Amúgy Márk névre hallgat ez utóbbi. Engem megvettek :) igaz, férfiasan nem túl beszédesek, de a kölkök - leszámítva A. szabvány nemakarokmennijét - lelkesek.
Főleg az első napon dagadozott szülői szívem, amikor a lányom úgy zavart el, hogy nem kell neki segítség, majd szépen előszedett mindent a kis általa hozott hátizsákból, átöltözött és végül takarosan összepakolta a holmiját. Teljesen, teljesen egyedül. Ezt persze M. is abszolválja, csak háromszor lassabban, mert mostanában inkább a beszéddel van elfoglalva.

Gyakorlatilag folyamatosan karattyol. Kész vagyok. A logopédus hatás mások szerint már érezhető, sokkal érthetőbb a beszéde és beszél is. Rengeteget... néha folyamatosan. A Csillagok Háborúja a kimeríthetetlen téma, azt hiszem új rajongó született, pedig igazán csak cseppeket kapott a dologból. De az beszippantotta.

Picur pedig (a bátyja nevezi így, ha éppen nem "a kisbabánk"-ozza)szürreálisabb mint valaha. Nagyon várom a csütörtököt, amikor ismét lesz UH, mert annyira kellenek a jelzések a llétezéséről. A gondolataimban alig-alig szerepel még, de hát hugira is alig tudtam odafigyelni, hiszen kint nyüzsgött körülöttem a másfélévesem. Most meg van két élénk nagyobb. Jut is eszembe terhesnek lenni. A hasam mérete meg inkább a kaják függvényében változik. Ha emlékeztetni akarom magam, akkor leginkább a relatív hatalmas cicik, meg a hasonfekve nem annyira komfortos érzés segít csak. Már a nagy zabálások és kóros kómázások ideje is lejárt... jó lesz újra dokihoz menni, na. Amúgy is parás lesz ez az alkalom, mert éppen akkor nyaralunk, amikor tarkóredőt kellene mérni. No de a jövő hét már a tizenkettedik, így elvileg elvégezhető a vizsgálat. Sikerült is besírnom magam valakihez, aki megcsinálja. Aztán gyors vizit a dokinál és nyaralás!!!

Ma tervezem a cuccok nagyját összepakolni, mert a két rosszcsont mellett szinte semmit nem tudok megcsinálni. Eltelt két hét már az oviszünetből, de még minden reggel úgy kelnek, hogy megyünk oviba? Nem. Hurrá! hátizé... örülök, hogy megengedhetjük ezt magunknak. De nekem is rájuk kellett hangolódni újra és bevallom: nehezen megy. Mindkettő folytonosan dacol és ellenkezik. A legkiakasztóbb, amikor mondom bármire, hogy ne, bólint, hogy értette, de még a mozdulatot sem hagyja abba. Néha úgy érzem, hogy csak abból értenek, ha egy bizonyos frekvencián ordítok velük. Utálom ezt, de mégis ez van valamiért. Most kicsit bekeményítettem a tiltólistás eszköztárban, talán ez segít majd... nem tudom

2013. június 28., péntek

Bókot kaptam

"Szerintem nagyon megérdemled a boldogságot, jó anya vagy, és gondolom, ha van valami váróterem, ahol a gyerekek lelkei várják a megfelelő anya-buszt, akkor amikor a te petesejtjeid érnek oda, a gyerekek egymást taposva akarnak beszállni..."

Köszönöm :)

2013. június 26., szerda

Sztárfotó

Ehh, nem tudom miért forgatja be, na mind1. w9d4, szívhang rendben. Eleinte megszeppenten kuporgott, de a végén azért odaintegetett. A (mellesleg végtelenül kedves és aranyos) UH-os dokinő szerint nem tetszett neki, hogy megzavartuk a nyugalmát. Körülnézett "kívül is", hogy lakik-e ott valaki, de szerencsére nem.

Viszont ami gebasz, az az, hogy a 12 hetes UH alatt nyaralunk. Vagyis a csak ilyenkor elvégezhető tarkóredő mérést nem lehet mással pótolni, mint magzatvíz minta vétellel. Na még megy a sakkozás meg a könyörgés és egyezkedés, hátha ki tudunk találni valamit, hiszen csak 2-3 napról lenne szó, amennyivel hamarabb kellene vizsgálni. Még nem egyértelmű, hogy lecsúszunk erről, ez majd elválik.

A kisbabánk - hogy Márk szavaival éljek, mert így emlegeti - már 2,7cm hosszú. A belső monológjaimban, amikor gondolatban Péterrel beszélek meg valamit meg folyton úgy ugrik be, hogy a fia így meg a fia úgy. Hát majd elválik :)

2013. június 17., hétfő

Éjjel az erdőben

Adott egy jónak ígérkező program, meg két korban oda nem illő gyerek, de azért megpróbáltuk. Délelőtt lefárasztottuk őket a fürdőben, így aludtak este hatig, félhétig, aztán a fejfájós Apát otthonhagyva Anyuékkal nekivágtunk. A csoport gyülekezőhelyén láttam, hogy bár a mi gyerekeink a legkisebbek, azért nem mi leszünk a csapat bénái.

Mert a program az volt, hogy megyünk este 8-tól éjszakai vadlesre az erdőbe. A logikusnak tűnő felszerelésre (zárt cipő, hosszú nadrág, elemlámpa) a hirdetményen külön felhívták a figyelmet, mégis csak a csapat fele rendelkezett vele. Az is látszott az első pillanattól kezdve, hogy itt néhány szerencsétlen bogáron vagy békán kívül minden elkerül majd minket fél mérföldre, hiszen a csapat suttogásától zengett az erdő. Sebaj, nekünk elég volt az is, hogy éjjel vagyunk az erdőben zseblámpával :)

M. lelkesen magyarázott a vezetőbácsinak, A. meg boldogan csacsogott és nevetgélt barátnőjével (aki a barátnőm kislánya) olyasmiken, hogy egy szúnyog szállt az orrára (bzzz), és ő meg lecsapta így (és mutatja). Na ezen nagyon lehet ám rötyögni.

Végül valóban csak pár bogarat, békát és ebihalat láttunk, ellenben legközelebb tutira kimegyünk a saját szakállunkra, mert állítólag olyan sok arrafelé a vad, hogy ha kussolunk, simán láthatjuk őket.

Addig meg szórakoztattak minket a városi állatok. A pálmát az a nő vitte, aki kicsike fiacskájával (ezt mind életkorban, mind súlyra cinikus hangsúllyal írom) sorra lelejmolt mindenkit mindenfélére. Szúnyogriasztó, sebtapasz és végül minket elemlámpára. És amikor végül visszakértem a lámpát, mert Macskabagoly lesés közben a tök kussban és sötétben levő csapatban stroboszkóposat játszott vele még neki állt feljebb.
- Bocsánat, hogy a gyerek játszós! és elvonultak.

Szép :)

2013. június 10., hétfő

Elhalmozva

Tegnap a nagyfiúba belecsapott a kedvességvillám, de egyszerűen tündéri volt a húgával. Először is, amikor annak az itatója kifogyott már ugrott is, hogy teletöltse gyümölcslével. Utána csillogó szemekkel sutyorgott a fülembe, hogy hoz ő még neki mást is, csak el ne áruljam. És akkor elkezdett kincseket pakolni egy dobozba. A delikvens kellően boldog volt, így kapott még babaházat is az ölébe, plusz fátylat a fejére hercegnőjelmez gyanánt :)))

2013. június 9., vasárnap

Vérig sértett hercegnő

Az van, hogy bár én nem voltam velük, azért a gyerekek egy bazi jó hétvégét töltöttek az apjukkal a Balcsin. Onnan a szokott módon kicsit ideggyengén tértek haza, amit nekem bősz hisztirohammal jeleztek. Ebben volt minden, de főleg fáradtság a sok élménytől. Főleg A. volt kiborulékony, de erre számítottam is. Viszont amikor a fürdetésénél már olyan dolgokon is leakadt, amiket máskor simán vesz: eddig imádott hajat mosni, na akkor már én is lefáradtam és végül feladtam a könyörgést. Víz fejrezuttyant, gyors sampon, még egy adag víz és készen is voltunk. Hittem én.

A lány zokogva mászott ki a kádból, kiakadt azon is, hogy gyorsan megtörölgettem és ordítva, sírva-ríva, hangosan panaszkodva vonult a szekrényéhez és kőkomolyan elkezdett öltözködni, hogy akkor ő most elköltözik egy olyan helyre, ahol neki jó. Hogy vigyem el őt máshova és hagyjam ott, mert ő nem akarja, hogy ott legyek. Neki itt rossz, ő bizony megy.

És nagyon is komolyan gondolta. Teljesen felöltözött, majd fent a nappaliban folytatta a zokogást. Igazán nem tudtam, mihez kezdjek... semmi nem volt jó. Délután még bevált mindkettőnél, hogy figyelemelterelőnek elindítottam egy mesét, de ezt este nyolckor már nem akartam. Végül elkezdtem mesélni neki egy titkos zenéről, amit egy anyuka hallgatott mindig a kislányával, amíg az a pocakjában volt és bla-bla-bla.

Ismét bevált, hála az Égnek...

2013. június 8., szombat

Honnan tudod?

Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem M.-t
- Igen - válaszolta magától értetődően
- És honnan tudod? - tettem fel neki a fölöttébb fineszes kérdést, elsődleges szeretetnyelvét kiderítendő
- Látom a szemedben - nézett rám a gyönyörű kék szemecskékkel. Nyilván csöpögősre olvadtam, de nem hagytam magam és felkínáltam néhány alternatívát. No de mégis mit szeretsz a legjobban, ha birkózunk? (fiúknak ez a legtutibb testi érintés egy bizonyos kor fölött), ha ajándékot kapsz vagy ha mondjuk játszunk együtt.
- Mindhárom! - vágta rá, de lebukott, mert a birkózásnál akkorát csillant a szeme, hogy csak na. És azt hiszem az ajándékok még azok, amik számára a szeretet kifejeződései. Kiderült az is, hogy a szóbeli dicséret - amit én magam annyira nagyra értékelek - alig valamit, szinte semmit sem jelent neki. Hát, tegnap is okosabb lettem :)))

2013. június 5., szerda

Az SZTK gyönyörei

Gondoltam a terhesség első szakaszában úgysincs semmi extra, így spórolok egy kicsit és az első trimesztert sztk-ban tolom le. Az orvosválasztás egyszerű volt, akinek a leghamarabb volt szabad időpontja. Időpontra jöttem és már rosszallóan vártak odafent, hogy miért olyan lassan értem fel a negyedikre. Nulla bemutatkozás, kérdezték: miért jött? - Szerintem terhes vagyok. - Vetkőzzön le!
- Hol szült korábban? (honnan tudta)
válaszoltam
- Akkor most miért nem a Barna doktorhoz ment?
- Mert ő nem rendel ambulánsan és anyagi okokból most nem mennék magánra.
Még két-három száraz rutinkérdés, majd szétvetett lábakkal feküdtem a vizsgálóasztalon. Eszköz becuppant, majd egy szó sem hangzott el és másik eszköz becuppant, az az UH volt. Némi kotorászás, majd mondá:
- Öltözzön és megbeszéljük
(ilyenkor akár meg is lehetne ijedni)

Felöltöztem, odaültem, elém toltak egy papírt, hogy menjek vérvételre és két hét múlva jöjjek vissza. Kb itt tett volna ki a pasi, de én már csak néztem rá kérdőn, mire közölte:
Egy 6 mm-es élő embrió van a méhében. Mobilja megcsörrent. Viszlát!

Nya... annyira örülök, hogy majd a Barna Péterhez fogok járni terhesgondozásra. De ezzel a látogatással és az UH-val már meg is spóroltam a kiságy árát :) Még egy kört lefutok itt, aztán megyek Barna dokihoz az ismerős, kedves légkörbe, akinek még arra is mindig volt gondja, hogy a vizsgálat után a kezét nyújtsa, ami (pláne nagy pocakkal) kedves segítség a feltápászkodáshoz.

És hogyan vagyunk? Hát én éhesen, fáradtan és meglehetősen ingerlékenyen. Minden és mindenki az agyamra megy. Most nagyon nehéz elképzelni, hogy főállású anya leszek hamarosan.

A családnak kicsit később mondjuk el, Anyuéknak majd a nyaraláson, hacsak le nem bukok hamarabb (sztem már most látszik rajtam). Bocs, Anyu :)

2013. május 29., szerda

L'Odyssée de la Vie



Amúgy ennek kapcsán eltűnődtem hogyan is érezhettem, hogy most történik, hiszen elvileg az apamagok jó sokat elküszködnek, mire elérik a petesejtet és akkor sem tuti még, hogy bejutnak. Akkor történik vajon a fogantatás, amikor visszavonhatatlanul a biológia kezébe adjuk az irányítást?

Apa kezdődik!

Anno olvastam egy könyvben, hogy vannak akik megérzik a fogantatás pillanatát. No kérem ez velem is megtörtént, pontosan tudom a hol és mikor-t és nem csak amiatt, hogy mostanában már (khm) nem annyira nehéz kiválasztani a reeengeteg lehetőségből azt az egyet - ami persze az ovulációs naptár szerint is esélyes volt. Nem. Belém egy fehér villanás kíséretében csapott be az érzés, hogy na megérkezett.
Két héten belül tovább erősítette bennem a gyanút az aluszékonyság, a zabálhatnék, az ingerültség és végül a cicilufisodás. Tesztet csak azért vettem, hogy lássam mennyire kell siessek a dokihoz :)

Szerintem ma 25 napos és Február 9-re várható az érkezése.

Természetesen azért időzítettünk így, hogy továbbra is összevonva tarthassuk a szülinapi bulikat.



 


Természetesen nem maradhat ki a sorból kedvenc weboldalam aktuális képregénye sem



2013. május 25., szombat

Villámkérdés

M:
- Anya, miért nem tesszük bele a villámot a táblagépbe?
- Miért?
- Mert a táblagép is árammal (álommal) működik. Anya! Tegyünk a házunkra és Mamáék házára villámhárítót és akkor a villám belecsap, mi meg elhappoljuk előle a földből az áramot!
- És mit csinálunk vele?
- Beletesszük egy áramcsőbe és azt bedugjuk a táblagépet, mert annak kell az áram és a táblagépet feltölti a villám ereje.  A villám jót tesz a virágoknak?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert az nekik túl meleg.
- És nekik hideg kell?
- Nem, de az túl meleg, elégnének.
- De akkor hova tegyük be a villámot? Biztosan oda be kell tenni, aminek nagyon és nagyon meleg kell...

2013. március 21., csütörtök

Folytatom... vagy legalábbis törekszem rá

tekintve, hogy ismét téma köztünk a bővülés. És ha bővülünk, akkor pont ő maradna ki abból, hogy megörökítem a vele/velünk történteket?

Kezdjük a kétségekkel, mert vannak. Két hete egy kisbabát voltam fotózni, 1 hónapos volt a szentem és irtó cuki. Jól meg is gyurmázhattam és meglepődtem: semmi elsöprő vágy, párás tekintet a részemről. Sőt, enyhe boldogsággal figyeltem a peluscserét, hogy ezt nekünk már mióta nem kell, jaj-de-jó. És ez meglepett.

Meg aztán, ha igazán őszinte akarok lenni, félek is. Van két egészséges, okos, ügyes és szuper kismanóm. Nulla veszteségrátával dolgoztunk - ha jól tudom - de kellően testközelből élhettük meg több barát tragédiáját is. Volt ez a szirszar kezelés is és bár az orvostudomány mai állása szerint fél év elteltével már minden méreg kiürült a szervezetemből, azért félek emiatt is. Annyira hazavágott anno, mostanában jutott eszembe, hogy mi van ha a szuper reprodukciós képességeim is kiinjekciózódtak belőlem?

P. véleménye az, hogy vágjunk bele. Én még várnék vele. Csak megérzem, nem igaz?

Közben M. elkezdett beszélni arról, hogy tesót szeretne, aki ha fiú lesz, legyen Zalán, ha lány, akkor Sári. Majd a faggatózásra, hogy hogyan lesz a baba azt mondta, hogy kijön Anya pocakjából a sunikáján keresztül. Oda úgy került, hogy Apa a kukacával befecskendezte oda magot. Elég korrekt, nem? Habár beszéltünk ilyenről, nem emlékszem, hogy ennyire részletes lettem volna...

Nana pedig megkergült. Annyira dacos, hisztis és pukkancs, hogy az őrület. Elgondolkodtam, hogy mi lehet az oka, majd bevillant: dackorszak! Jesszusom, az elmúlt másfél év csak a hivatalos dackorszak bemelegítése volt! Mi lesz velünk??? Nála semmi nem válik be, ami M-nál igen. Ő hajlandó maga kihajigálni a játékait, vagy duzzogva elvonul a büntibe és még be is csapja az ajtót. 3 évesen

A legnagyobb félelme - mily meglepő - hogy nem szeretjük. Amikor megkapargatom a hisztik felszínét, általában ez bukkan elő alóla. Kérdezgeti, hogy még az Anyukája vagyok-e (ha mérges, közli velem, hogy ő már nem az anyukám), meg látszik sokszor az is, hogy azon geszül be, bánja amit tett, csak nem tudja hogyan fejezze ki. Feszült, mert van, amit nem tud jóvá tenni.

A két gyerek amúgy felváltva lesznek öri-hariban, majd békülnek ki. Az egyik folyton nyaggatja a másikat, hogy akkor most barátok-e még? M. elváltoztatott hangon játszik katonásosdit, ahol a parancsnok kiabláálsára egy katonás Igenis, értettem! a válasz. Lehet én is átmegyek kápó style-ba és rend lesz itthon izibe, amíg a Nana féle szabadcsapatook meg nem érkeznek.

Amúgy M. 104cm és 18kg, A. pedig 96cm és 14kg (kb.)