2013. július 11., csütörtök

Picur Jedi w12+0

Amikor megmondtuk M-nak, hogy öccsük fog születni, nagyon örült (A. nem, mert ő lányt akart, hogy legyen kivel pónisat játszani). Szóval egyből elő is állt egy javaslattal: Nevezzük Jedinek! Amikor majd megszületik, köszönök neki, hogy szia Picur, de aztán legyen a neve Jedi! Nos szóljon ez a poszt róla!

Jedi mentalitása amúgy illik a nevéhez, mert heves kalimpálással és ugrálással reagál az UH vizsgálatra. Még hátat is akart fordítani, de az még nem megy. Tegnap az Istenhegyi géndiagnosztikán nyalták fényesre a várandós hátsómat. Odabattyogtam időpontra, ahol kezdetnek megböktek. Jó szúrás jó vénába, mondta a kedves nővér, ahogy együtt hallgattuk vérem csobogását. és most nem viccelek...

Utána a fiatal kedves és jóképű UH-os doki vett kezelésbe, aki végigkommentálta a babamozit, még a gyerek ujjait is megszámolta és látván kíváncsiságomat tényleg mindent, de mindent megmutatott, elmagyarázta hogy fekszik a baba és mikor látjuk a mellkasa metszetét és mikor a fejét (nagyon hasonlít). A növőfélben levő kukacot is meglestük, úgyhogy lányneveken a továbbiakban nem kell gondolkodnunk.

Jedi a tegnapi napon (az UH szerint) kereken 12 hetes volt. Hossza 52,7mm, laikus számára is látható orrcsonttal és tökéletes tarkóredővel rendelkezik.

Az UH után én már nem izgultam, de jó volt egy óra elteltével kézhez kapni róla a papírokat is, hogy a kromoszómarendellenességek kockázata még éltes koromhoz viszonyítva is csekély. Hát így vagyunk :)))

És a bónusz, kifelé menet az UH videóanyagát is megkaptam, ami persze csak nekünk érdekes, de éppen ezért feltöltöm majd ide is. A mostani videó privátban van a Youtube-on, megosztottam az általam ismert olvasóimmal (mind a kettővel), szóval aki látni akarja - és ismerem - kalimpáljon.


2013. július 5., péntek

Gyors összegző

Először is M. megtanult sakkozni és ha csak egy picit segítek neki, engem elver. Ez nem annyira nagy ügy, de mégis... természetesen nem tud taktikákat, nem stratégiázik, de a lehetőségeket és a veszélyeket észreveszi. Büszke vagyok rá.

Most járunk a két hetes nyári úszótanfolyamunk felénél. A végére azt hiszem fognak tudni... siklani a vízen :) vicces... gondolom az első lépés a gyerek úszásoktatásban vagy az, hogy a gyerek egyáltalán bele merjen menni, vagy az, hogy leszokjon a kutyáról és megtanuljon nyújtott végtagokkal is egzisztálni ebben a közegben. Maga a tanfolyam irtó mókás. Mint kiderült bennem igen erős (de egyáltalán nem felülírhatatlan) sztereotípiák működnek arról, hogy kik tartanak gyerekfoglalkozásokat. És ebbe a három marcona rocker kinézetű csávó nem fért bele. Se köpni se nyelni nem tudtam először, de komolyan. Van egy Vikidálunk, egy szolidabb fiatalabb kisegítő és végül egy vastagkarikafülbevalós vízi-félistenünk. Amúgy Márk névre hallgat ez utóbbi. Engem megvettek :) igaz, férfiasan nem túl beszédesek, de a kölkök - leszámítva A. szabvány nemakarokmennijét - lelkesek.
Főleg az első napon dagadozott szülői szívem, amikor a lányom úgy zavart el, hogy nem kell neki segítség, majd szépen előszedett mindent a kis általa hozott hátizsákból, átöltözött és végül takarosan összepakolta a holmiját. Teljesen, teljesen egyedül. Ezt persze M. is abszolválja, csak háromszor lassabban, mert mostanában inkább a beszéddel van elfoglalva.

Gyakorlatilag folyamatosan karattyol. Kész vagyok. A logopédus hatás mások szerint már érezhető, sokkal érthetőbb a beszéde és beszél is. Rengeteget... néha folyamatosan. A Csillagok Háborúja a kimeríthetetlen téma, azt hiszem új rajongó született, pedig igazán csak cseppeket kapott a dologból. De az beszippantotta.

Picur pedig (a bátyja nevezi így, ha éppen nem "a kisbabánk"-ozza)szürreálisabb mint valaha. Nagyon várom a csütörtököt, amikor ismét lesz UH, mert annyira kellenek a jelzések a llétezéséről. A gondolataimban alig-alig szerepel még, de hát hugira is alig tudtam odafigyelni, hiszen kint nyüzsgött körülöttem a másfélévesem. Most meg van két élénk nagyobb. Jut is eszembe terhesnek lenni. A hasam mérete meg inkább a kaják függvényében változik. Ha emlékeztetni akarom magam, akkor leginkább a relatív hatalmas cicik, meg a hasonfekve nem annyira komfortos érzés segít csak. Már a nagy zabálások és kóros kómázások ideje is lejárt... jó lesz újra dokihoz menni, na. Amúgy is parás lesz ez az alkalom, mert éppen akkor nyaralunk, amikor tarkóredőt kellene mérni. No de a jövő hét már a tizenkettedik, így elvileg elvégezhető a vizsgálat. Sikerült is besírnom magam valakihez, aki megcsinálja. Aztán gyors vizit a dokinál és nyaralás!!!

Ma tervezem a cuccok nagyját összepakolni, mert a két rosszcsont mellett szinte semmit nem tudok megcsinálni. Eltelt két hét már az oviszünetből, de még minden reggel úgy kelnek, hogy megyünk oviba? Nem. Hurrá! hátizé... örülök, hogy megengedhetjük ezt magunknak. De nekem is rájuk kellett hangolódni újra és bevallom: nehezen megy. Mindkettő folytonosan dacol és ellenkezik. A legkiakasztóbb, amikor mondom bármire, hogy ne, bólint, hogy értette, de még a mozdulatot sem hagyja abba. Néha úgy érzem, hogy csak abból értenek, ha egy bizonyos frekvencián ordítok velük. Utálom ezt, de mégis ez van valamiért. Most kicsit bekeményítettem a tiltólistás eszköztárban, talán ez segít majd... nem tudom