Először is M. megtanult sakkozni és ha csak egy picit segítek neki, engem elver. Ez nem annyira nagy ügy, de mégis... természetesen nem tud taktikákat, nem stratégiázik, de a lehetőségeket és a veszélyeket észreveszi. Büszke vagyok rá.
Most járunk a két hetes nyári úszótanfolyamunk felénél. A végére azt hiszem fognak tudni... siklani a vízen :) vicces... gondolom az első lépés a gyerek úszásoktatásban vagy az, hogy a gyerek egyáltalán bele merjen menni, vagy az, hogy leszokjon a kutyáról és megtanuljon nyújtott végtagokkal is egzisztálni ebben a közegben. Maga a tanfolyam irtó mókás. Mint kiderült bennem igen erős (de egyáltalán nem felülírhatatlan) sztereotípiák működnek arról, hogy kik tartanak gyerekfoglalkozásokat. És ebbe a három marcona rocker kinézetű csávó nem fért bele. Se köpni se nyelni nem tudtam először, de komolyan. Van egy Vikidálunk, egy szolidabb fiatalabb kisegítő és végül egy vastagkarikafülbevalós vízi-félistenünk. Amúgy Márk névre hallgat ez utóbbi. Engem megvettek :) igaz, férfiasan nem túl beszédesek, de a kölkök - leszámítva A. szabvány nemakarokmennijét - lelkesek.
Főleg az első napon dagadozott szülői szívem, amikor a lányom úgy zavart el, hogy nem kell neki segítség, majd szépen előszedett mindent a kis általa hozott hátizsákból, átöltözött és végül takarosan összepakolta a holmiját. Teljesen, teljesen egyedül. Ezt persze M. is abszolválja, csak háromszor lassabban, mert mostanában inkább a beszéddel van elfoglalva.
Gyakorlatilag folyamatosan karattyol. Kész vagyok. A logopédus hatás mások szerint már érezhető, sokkal érthetőbb a beszéde és beszél is. Rengeteget... néha folyamatosan. A Csillagok Háborúja a kimeríthetetlen téma, azt hiszem új rajongó született, pedig igazán csak cseppeket kapott a dologból. De az beszippantotta.
Picur pedig (a bátyja nevezi így, ha éppen nem "a kisbabánk"-ozza)szürreálisabb mint valaha. Nagyon várom a csütörtököt, amikor ismét lesz UH, mert annyira kellenek a jelzések a llétezéséről. A gondolataimban alig-alig szerepel még, de hát hugira is alig tudtam odafigyelni, hiszen kint nyüzsgött körülöttem a másfélévesem. Most meg van két élénk nagyobb. Jut is eszembe terhesnek lenni. A hasam mérete meg inkább a kaják függvényében változik. Ha emlékeztetni akarom magam, akkor leginkább a relatív hatalmas cicik, meg a hasonfekve nem annyira komfortos érzés segít csak. Már a nagy zabálások és kóros kómázások ideje is lejárt... jó lesz újra dokihoz menni, na. Amúgy is parás lesz ez az alkalom, mert éppen akkor nyaralunk, amikor tarkóredőt kellene mérni. No de a jövő hét már a tizenkettedik, így elvileg elvégezhető a vizsgálat. Sikerült is besírnom magam valakihez, aki megcsinálja. Aztán gyors vizit a dokinál és nyaralás!!!
Ma tervezem a cuccok nagyját összepakolni, mert a két rosszcsont mellett szinte semmit nem tudok megcsinálni. Eltelt két hét már az oviszünetből, de még minden reggel úgy kelnek, hogy megyünk oviba? Nem. Hurrá! hátizé... örülök, hogy megengedhetjük ezt magunknak. De nekem is rájuk kellett hangolódni újra és bevallom: nehezen megy. Mindkettő folytonosan dacol és ellenkezik. A legkiakasztóbb, amikor mondom bármire, hogy ne, bólint, hogy értette, de még a mozdulatot sem hagyja abba. Néha úgy érzem, hogy csak abból értenek, ha egy bizonyos frekvencián ordítok velük. Utálom ezt, de mégis ez van valamiért. Most kicsit bekeményítettem a tiltólistás eszköztárban, talán ez segít majd... nem tudom
Most járunk a két hetes nyári úszótanfolyamunk felénél. A végére azt hiszem fognak tudni... siklani a vízen :) vicces... gondolom az első lépés a gyerek úszásoktatásban vagy az, hogy a gyerek egyáltalán bele merjen menni, vagy az, hogy leszokjon a kutyáról és megtanuljon nyújtott végtagokkal is egzisztálni ebben a közegben. Maga a tanfolyam irtó mókás. Mint kiderült bennem igen erős (de egyáltalán nem felülírhatatlan) sztereotípiák működnek arról, hogy kik tartanak gyerekfoglalkozásokat. És ebbe a három marcona rocker kinézetű csávó nem fért bele. Se köpni se nyelni nem tudtam először, de komolyan. Van egy Vikidálunk, egy szolidabb fiatalabb kisegítő és végül egy vastagkarikafülbevalós vízi-félistenünk. Amúgy Márk névre hallgat ez utóbbi. Engem megvettek :) igaz, férfiasan nem túl beszédesek, de a kölkök - leszámítva A. szabvány nemakarokmennijét - lelkesek.
Főleg az első napon dagadozott szülői szívem, amikor a lányom úgy zavart el, hogy nem kell neki segítség, majd szépen előszedett mindent a kis általa hozott hátizsákból, átöltözött és végül takarosan összepakolta a holmiját. Teljesen, teljesen egyedül. Ezt persze M. is abszolválja, csak háromszor lassabban, mert mostanában inkább a beszéddel van elfoglalva.
Gyakorlatilag folyamatosan karattyol. Kész vagyok. A logopédus hatás mások szerint már érezhető, sokkal érthetőbb a beszéde és beszél is. Rengeteget... néha folyamatosan. A Csillagok Háborúja a kimeríthetetlen téma, azt hiszem új rajongó született, pedig igazán csak cseppeket kapott a dologból. De az beszippantotta.
Picur pedig (a bátyja nevezi így, ha éppen nem "a kisbabánk"-ozza)szürreálisabb mint valaha. Nagyon várom a csütörtököt, amikor ismét lesz UH, mert annyira kellenek a jelzések a llétezéséről. A gondolataimban alig-alig szerepel még, de hát hugira is alig tudtam odafigyelni, hiszen kint nyüzsgött körülöttem a másfélévesem. Most meg van két élénk nagyobb. Jut is eszembe terhesnek lenni. A hasam mérete meg inkább a kaják függvényében változik. Ha emlékeztetni akarom magam, akkor leginkább a relatív hatalmas cicik, meg a hasonfekve nem annyira komfortos érzés segít csak. Már a nagy zabálások és kóros kómázások ideje is lejárt... jó lesz újra dokihoz menni, na. Amúgy is parás lesz ez az alkalom, mert éppen akkor nyaralunk, amikor tarkóredőt kellene mérni. No de a jövő hét már a tizenkettedik, így elvileg elvégezhető a vizsgálat. Sikerült is besírnom magam valakihez, aki megcsinálja. Aztán gyors vizit a dokinál és nyaralás!!!
Ma tervezem a cuccok nagyját összepakolni, mert a két rosszcsont mellett szinte semmit nem tudok megcsinálni. Eltelt két hét már az oviszünetből, de még minden reggel úgy kelnek, hogy megyünk oviba? Nem. Hurrá! hátizé... örülök, hogy megengedhetjük ezt magunknak. De nekem is rájuk kellett hangolódni újra és bevallom: nehezen megy. Mindkettő folytonosan dacol és ellenkezik. A legkiakasztóbb, amikor mondom bármire, hogy ne, bólint, hogy értette, de még a mozdulatot sem hagyja abba. Néha úgy érzem, hogy csak abból értenek, ha egy bizonyos frekvencián ordítok velük. Utálom ezt, de mégis ez van valamiért. Most kicsit bekeményítettem a tiltólistás eszköztárban, talán ez segít majd... nem tudom
Sári egész éves úszásoktatás során oda jutott el, hogy tud siklani (fej vízben), lebukni és a víz alatt tempózni, ill. feljönni. De úgy nem tud úszni, de még csak kutyaúszásban sem, hogy vagy levegőt vesz, vagy a feje folyamatosan kint van a vízből. Igazából nem tudom, hogy ez jó szint-e ennyi idő után, de nálunk az "úszóbácsi" olyan pasi volt... na, mit szépítsem, bugyinedvesítő... Még Cs. is megjegyezte, meg azt is, hogy minden fényképen rajta van. :-) Majd megmutatom.
VálaszTörlésDackorszak: hááát, biztos kettővel nehezebb, de basszus, az enyémnek tényleg egyik fülén be, másikon ki. Ezért én szinte konstans ordítok. Már néha én szégyellem magam. Az ovit ő sem szereti, pedig a legjobb barinő is jár még. Csak a szerelme nem...
Gratula Márknak, biztos hogy érezhető a javulás, mert Sárin is nagyon látom a fejlődést. Pedig ő nem is a klasszikus kiképzést kapta, hanem a dadogósat. És az eredmény? Már egész jól pörgeti az "R" hangot is. :-)
az R-et? hűha, pedig az nagyon nehéz. Gratulálok neki!
VálaszTörlés