Hát először is, mert amióta ráerősítettem a vitamin és természetes alapanyagú megoldások vonalára, azóta alig-alig merül fel, hogy elmenjünk. Most is csak azért mentem el, mert még nem szoktam bele az ovirutinba és én balek megmondtam, hogy azért nem megy a Kicsihuszár, mert köhög. Az orvosnál már furmányos akartam lenni, vagyis úgy terveztem nem mondom meg, mikor is kezdődött a takonykór, mert olyankor csuklóból plusz 5-7 napra kiírják a gyereket az állapotától függetlenül. Gondoltam előbb megkérdezem, hogy most milyen az állapota és az alapján holnap mehetne-e oviba, de lesre futottam, mert egy helyettes doki volt. És nem túl beszédcentrikus. Szóval most egy hét itthon a virgonc és már teljesen egészséges Naggyal.
Érdekes egyébként a gyerekeim reakciója az általam "nyomatott" dolgokkal kapcsolatban. Nana a vitaminosztás gazdasszonya, aki kiporciózza az adagokat (még a távoli rokonokra is gondolva), majd kiosztja azt. A távollevők adagját ilyenkor visszagyűjtöm. Pár napja vette fel viszont azt a szokást, hogy már szállítási költséget is felszámol, ugyanis leharapja a tabletták felét. Baja persze nem lesz tőle és már arról is sikerült lebeszélni, hogy a kutyát próbálja rávenni a C-vitamin rágótabletta elfogyasztására.
Kicsihuszár pedig amikor köhög, vagy be van rekedve, közli velem:
- Anya, retkes vagyok, fújjál! De bizony ám hármat kell fújni, mert kettőtől csak a retkesség megy el, háromtól pedig gyorsan meggyógyulok!
És lőn, fújok hármat. Ő pedig akkurátusan meglögyböli a szájában a létyót mielőtt még lenyelné.
Tegnap jól el is mentünk IKEA-túrára. Azt az élményt!
- Anya! A nyilakat kell követni, mert azok visznek el a játszóházba (értsd: a végén a berendezett gyerekszobák közé). Útközben boldogan gyűjtött be mindenféle vacakot (amit azztán alig győztem elhagyni), de résen volt fizetés után majdnem sírva kérte rajtam a bepakolt matracvédőjét, meg a grillsütőre szánt rácsot (eredetiben polc), amin Apa süthetné a húst.
Szerencsére hamar megvigasztalódott a fürdőrózsa csomagjával, minek megszerzése hatalmas büszkeséggel töltötte el. Ugyanis amikor kiválasztotta én reflexből vágtam rá, hogy ne már, nincs rá szükségünk - de azért a kezébe nyomtam - mint a korábbi dolgokat is, hogy megnézhesse, aztán majd letesszük később. De ő ekkor csibész fejjel magához szorította és közölte: ő bizony ezt ki nem engedi a markából és majd csak a pénztáros néninek adja oda! Ám legyen :)) mivel nem egy méregdrága holmiról volt szó, belementem a játékba és megérte. Boldogan vitte haza a szerzeményét és este hatalmasat játszottak a fürdőszobában. Sőt! Az alku részét képezte az is, hogy csak akkor vesszük ezt meg, ha... (ő itt ajánlott puszit, ölelést) szóval ha délben egy mukk nélkül megy aludni. Belement és be is tartotta (és persze én is begyűjtöttem extrában a felajánlott javakat)
Érdekes egyébként a gyerekeim reakciója az általam "nyomatott" dolgokkal kapcsolatban. Nana a vitaminosztás gazdasszonya, aki kiporciózza az adagokat (még a távoli rokonokra is gondolva), majd kiosztja azt. A távollevők adagját ilyenkor visszagyűjtöm. Pár napja vette fel viszont azt a szokást, hogy már szállítási költséget is felszámol, ugyanis leharapja a tabletták felét. Baja persze nem lesz tőle és már arról is sikerült lebeszélni, hogy a kutyát próbálja rávenni a C-vitamin rágótabletta elfogyasztására.
Kicsihuszár pedig amikor köhög, vagy be van rekedve, közli velem:
- Anya, retkes vagyok, fújjál! De bizony ám hármat kell fújni, mert kettőtől csak a retkesség megy el, háromtól pedig gyorsan meggyógyulok!
És lőn, fújok hármat. Ő pedig akkurátusan meglögyböli a szájában a létyót mielőtt még lenyelné.
Tegnap jól el is mentünk IKEA-túrára. Azt az élményt!
- Anya! A nyilakat kell követni, mert azok visznek el a játszóházba (értsd: a végén a berendezett gyerekszobák közé). Útközben boldogan gyűjtött be mindenféle vacakot (amit azztán alig győztem elhagyni), de résen volt fizetés után majdnem sírva kérte rajtam a bepakolt matracvédőjét, meg a grillsütőre szánt rácsot (eredetiben polc), amin Apa süthetné a húst.
Szerencsére hamar megvigasztalódott a fürdőrózsa csomagjával, minek megszerzése hatalmas büszkeséggel töltötte el. Ugyanis amikor kiválasztotta én reflexből vágtam rá, hogy ne már, nincs rá szükségünk - de azért a kezébe nyomtam - mint a korábbi dolgokat is, hogy megnézhesse, aztán majd letesszük később. De ő ekkor csibész fejjel magához szorította és közölte: ő bizony ezt ki nem engedi a markából és majd csak a pénztáros néninek adja oda! Ám legyen :)) mivel nem egy méregdrága holmiról volt szó, belementem a játékba és megérte. Boldogan vitte haza a szerzeményét és este hatalmasat játszottak a fürdőszobában. Sőt! Az alku részét képezte az is, hogy csak akkor vesszük ezt meg, ha... (ő itt ajánlott puszit, ölelést) szóval ha délben egy mukk nélkül megy aludni. Belement és be is tartotta (és persze én is begyűjtöttem extrában a felajánlott javakat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése