Kórház vonzódás

Jobb tíz vaklárma, mint egy váratlan otthon szülés... De azért kezdem unni magunkat. A ma délután ismét abban telt, hogy most már tutti zicher biztos hogy gyerek lesz... De már megint csak jóslók... Én meg ülök a kórházban megint, mint egy hülye. Várom, hogy haza engedjenek. Annyi nyugtat csak, hogy ahogy érzem most magam, ha nem itt lennék éppen, akkor pont ide tartanék. Fáj a derekam, a gyerek pörög ezerrel, annyira nyom odalent, hogy meg kell tőle veszni. Anno Márkkal én még semmit nem éreztem, de már fájásaim voltak. Annával meg... Hát jósló fájások tuti nem voltak.
Ehhh, mindegy. Megvizsgálnak, hazamegyek. Ennyi...