Szegény jedikénk... harmadik gyerekként nem lesz minden bélmozgása és fogcsírázása írásban is megörökítve, ellenben kap kettő darab konyhakész nagytesót, akik már nagyon várják. A Nagyobbik képes hosszú percekig idegen kisbabák mellett strázsálni és szemmel láthatóan imádni őket. A Kisebbik pedig követeli, hogy mondjam meg mikor fog megszületni, hogy számolhassa addig is a napokat, mintha a Karácsonyt várnák :) Hát remélem nem csalatkoznak várakozásaikban, így is vészmadárkodik mindenki, hogy jajj meg jujujjj, mi lesz itt, ha már betoppan a kis idegen. na szerintem pont semmi, ami az ő életüket illeti. Mármint eleinte. Aztán meg majd összeszokunk.
Nevenincs uraság (mert a bürokrácia csodái miatt egyelőre a családnevét is én adom) amúgy remekül van. A nővérkéjére még mindig heves mozgásokkal reagál, majd jön velünk ő is NST-re és tuti nem kell ébreszteni a babát. A súlya most 3 kiló fölött van, fejméret 32cm. Amivel folyamatosan fejelget odalent, paráztam is az elmúlt napokban, hogy Nyházán vagy még inkább, hogy a nagyszülői fészek WC-jében egyszer csak úgy dönt, hogy megnézi milyen a nagyvilág.
Félek amúgy, be kell vallanom. Hülyén hangzik két gyerek után, pláne hogy a vajúdási idő igazán szimpatikusan csökkent a két első versenyző között. Azt hiszem ez is a parám, még a végén bemagyarázom magamnak, hogy csak úgy kipottyan valahol és akkor így is lesz. Mondjuk ezt erősen táplálja az überlaza doktor úr is, aki - miután megjegyezte, hogy hát igen, látott már ez a méhszáj egy s mást - még le is legyintett, amikor a szülés körülményeit akartam volna megbeszélni.
- Ugyan kérem, ne féljen, nem fogunk mi semmi rosszat tenni magával. Különben is, egy óra alatt meglesz az egész. Ha beindul a szülés irány a legközelebbi kórház, mert ide nem fog beérni.
Szóval éjjelente már minden vacakra felébredek és azt hiszem, hogy a kis jövevény kopogtat. Pedig elvileg még van hátra úgy 3 hét, ha a tesókat nézzük, akkor is kettő legalább.
Hát ennyi róla. A tesók meg.... amikor gép elé ülök, nem jut eszbe szinte semmi. De majd igyekszem új életet lehetni ide is, hiszen kár lenne veszni hagyni a sok szép emléket, nemigaz?
Nevenincs uraság (mert a bürokrácia csodái miatt egyelőre a családnevét is én adom) amúgy remekül van. A nővérkéjére még mindig heves mozgásokkal reagál, majd jön velünk ő is NST-re és tuti nem kell ébreszteni a babát. A súlya most 3 kiló fölött van, fejméret 32cm. Amivel folyamatosan fejelget odalent, paráztam is az elmúlt napokban, hogy Nyházán vagy még inkább, hogy a nagyszülői fészek WC-jében egyszer csak úgy dönt, hogy megnézi milyen a nagyvilág.
Félek amúgy, be kell vallanom. Hülyén hangzik két gyerek után, pláne hogy a vajúdási idő igazán szimpatikusan csökkent a két első versenyző között. Azt hiszem ez is a parám, még a végén bemagyarázom magamnak, hogy csak úgy kipottyan valahol és akkor így is lesz. Mondjuk ezt erősen táplálja az überlaza doktor úr is, aki - miután megjegyezte, hogy hát igen, látott már ez a méhszáj egy s mást - még le is legyintett, amikor a szülés körülményeit akartam volna megbeszélni.
- Ugyan kérem, ne féljen, nem fogunk mi semmi rosszat tenni magával. Különben is, egy óra alatt meglesz az egész. Ha beindul a szülés irány a legközelebbi kórház, mert ide nem fog beérni.
Szóval éjjelente már minden vacakra felébredek és azt hiszem, hogy a kis jövevény kopogtat. Pedig elvileg még van hátra úgy 3 hét, ha a tesókat nézzük, akkor is kettő legalább.
Hát ennyi róla. A tesók meg.... amikor gép elé ülök, nem jut eszbe szinte semmi. De majd igyekszem új életet lehetni ide is, hiszen kár lenne veszni hagyni a sok szép emléket, nemigaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése