Jedi első heteiről egy rövid összefoglaló. Nem sok idő/erő marad írni, meg szinte bármire, mert kb 3 hete küzdünk egy masszív fosóhányó valamivel, ami igen ragaszkodó a családunkhoz. Kezdte Anna, majd ő visszaesett többször is, aztán én is kidőltem már szerda magasságában. Igazából csak étvágyam nem volt, majd szombaton, közvetlenül azután, hogy Anna meggyógyult és Márk dőlt ki sugárhányással követtem én is a sorban. Mivel akkor már napok óta nem ettem rendesen néhány fajanszrobbantás elég volt ahhoz, hogy totálisan legyengüljek. Ez behúzott engem egy spirálba, aminek a végén tegnap este már a fürdőkádban bőgtem, hogy mi lesz ennek a vége. Lelki szemeimmel már láttam, hogy abba kell hagynom a szoptatást, hiszen ha kórházba kerülök oda Eriket nem vihetem. Meg is mondtam Apjuknak, hogy ha kórházba kell mennem, magánba megyek, ahova vihetem Eriket is magammal, Márkot meg a szomszéd szobába, mert ő is egyre szarabbul lett. Végül ma egy belgyógyász ismerősnek hála megtudhattam, hogy az egy hete tartó hasmarsom már nem biztos, hogy vírus miatt van, az jó eséllyel kiürült és most a vitamin- és ásványianyag vesztés miatt folytatódik. ja hát így valóban könnyű kiszáradni! Végre most már talán jobban vagyunk, Márk is eszik, erősödik lassan, de most hívott a családfő, hogy borzong, fáj a feje és hányingere van...
Na és akkor a stramm legkisebb, aki szerencsére nem kapott el semmit és szivattyúzik is rendesen.
Már figyel a hangomra, néha oda is fordul, ha szólítjuk. Imád nézelődni, sokat alszik, de leginkább ölben. Anyu szerint ez a többiekkel is így volt, szóval ez jár neki. Szerencsére van rá lehetőség, hogy bármikor kézben legyen. Álmában, éjjel főleg pedig olyan hangkavalkádot prezentál nekünk, hogy nem győzünk röhögni. Szuszog, morog, horkant, nyüszikézik. Nagyon cuki. Szemmel láthatóan nő és hízik (3 hetesen 4200g volt), a hosszát persze most nem tudom, de majd az egy hós státuszon minden kiderül.
M. még mindig szívesen olvas neki mesét, A. pedig úgy szereti ringatni meg pelenkázni, hogy reggel balhé van, ha hajnali peluscsere miatt ő lemarad a nagy eseményről. Lassan az esti rutint is sikerül összehangolni, így már kevesebb a veszekedés és a gyerkők részéről a hangoskodás. Az elmúlt napok kifejezetten jól mentek, igaz a nagy beteg volt, ugye, meg bevetettem a méhpempő tablettát is ismét, amivel már korábban is sikeresen szedáltam le őket esténként.
Jedikénk belesimult a családi vízimádók sorába, az esti fürdéseknek csak a gyorsan hűlő fürdővíz szab határt. Előtte egy kis masszázs, ahol szinte nyögdécsel, szóval szerintem csípi, végül pedig 8 körül akár már ájultan lehetne ágyba tenni, ha a tesók időnként fel nem zavarnák. Kábult baba hasrafordít és húzza a lóbőrt hajnal egyig, de volt már hajnal 3 is. Akár ki is pihenhetném magam, ha a nagyokat nem kellene fektetni (és nem kellene WC-re rohangászni, ami már 3 napja a lefekvésem utáni 2 órámat töltötte ki)
Igen, ez a poszt inkább a rinyálásomról szólt.
UI: a legfontosabb persze kimaradt. 02.11-én mosolygott rám először :)
Na és akkor a stramm legkisebb, aki szerencsére nem kapott el semmit és szivattyúzik is rendesen.
Már figyel a hangomra, néha oda is fordul, ha szólítjuk. Imád nézelődni, sokat alszik, de leginkább ölben. Anyu szerint ez a többiekkel is így volt, szóval ez jár neki. Szerencsére van rá lehetőség, hogy bármikor kézben legyen. Álmában, éjjel főleg pedig olyan hangkavalkádot prezentál nekünk, hogy nem győzünk röhögni. Szuszog, morog, horkant, nyüszikézik. Nagyon cuki. Szemmel láthatóan nő és hízik (3 hetesen 4200g volt), a hosszát persze most nem tudom, de majd az egy hós státuszon minden kiderül.
M. még mindig szívesen olvas neki mesét, A. pedig úgy szereti ringatni meg pelenkázni, hogy reggel balhé van, ha hajnali peluscsere miatt ő lemarad a nagy eseményről. Lassan az esti rutint is sikerül összehangolni, így már kevesebb a veszekedés és a gyerkők részéről a hangoskodás. Az elmúlt napok kifejezetten jól mentek, igaz a nagy beteg volt, ugye, meg bevetettem a méhpempő tablettát is ismét, amivel már korábban is sikeresen szedáltam le őket esténként.
Jedikénk belesimult a családi vízimádók sorába, az esti fürdéseknek csak a gyorsan hűlő fürdővíz szab határt. Előtte egy kis masszázs, ahol szinte nyögdécsel, szóval szerintem csípi, végül pedig 8 körül akár már ájultan lehetne ágyba tenni, ha a tesók időnként fel nem zavarnák. Kábult baba hasrafordít és húzza a lóbőrt hajnal egyig, de volt már hajnal 3 is. Akár ki is pihenhetném magam, ha a nagyokat nem kellene fektetni (és nem kellene WC-re rohangászni, ami már 3 napja a lefekvésem utáni 2 órámat töltötte ki)
Igen, ez a poszt inkább a rinyálásomról szólt.
UI: a legfontosabb persze kimaradt. 02.11-én mosolygott rám először :)
Ó jajj, jobbulást! Remélem, gyorsan túl lesztek rajta, és hamarosan látogathatóak lesztek.
VálaszTörlés