2014. augusztus 16., szombat

Wishfull thinking

Gyerekeim a vágyteljesítő gondolkodás (wishfull thinking) nagymesterei. Az egy dolog, hogy E. csak rágondol a kajára és már kapja is, de a nagyok tényleg félelmetesek.
M. a minap talált a földön egy eldobott nyalókát. Secperc korregressziót hajtott végre, visszament háromévesbe és hisztit csapott, hogy ő azt és ott nem eheti meg (pedig megmosná). Ebben a pillanatban járt arra egy pasi, aki - Szabad? - kérdést követően előrántott a zsebéből nem egy, de négy nyalókát (mindkét kölöknek kettőt-kettőt), ami véletlenül volt nála, mert legénybúcsúból tartott haza és megmaradt. Azt most ne firtassuk, hogy mire kellett, de a csomagolás original volt 
Ma regge viszont arra keltünk, hogy a hörcsink szőrén szálán eltűnt. Sajnos Anyuéknál elég sok a macska, így a keresőexpedíciók indításának nem volt túl nagy értelme, de azért kerestük. Még a kertben is. A kerítés előtt elfutott két kocogó, A. odakiabált:
- Bácsi! Néni! Elveszett a hörcsögöm, nem láttátok?
Mire a néni visszafordult, hogy hát azt a hörcsögöt nem látták, de nekik éppen van egy kislány höri, amit el akarnak ajándékozni. Annyira nagyon, hogy még ketrecet is adtak hozzá...
Már leadtuk a rendelést, hogy akarjanak már egy BMW-t és mondjuk egy lottó ötöst is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése